Esténként szelíd kandúr dorombolt a régi házban, a kályha előtt, fonott kosárban fahasábok őrködtek apámmal a tűz fölött. Kiszáradt földben halott virágok: szomjas magányban nyíltak el, árvult magvaik anyámra várva álmodnak becéző kezeivel. Álmomban én is lopva szállok a lassan kihűlő emlék után, anyámat, apámat nem találom, gyom kúszik aTovább…

Titok Amit magam elől elrejtek, ráncot vet rám, lüktető egymásuránja érfalaimon koccan, s dobogó kínnyalábja két karomba vágtázik. Ha titkom átüt rajtam, ferde tekintettek űznek, s mikor tükörbe nézek egy könnyekbe fúlt arcot látok, és azt mondom: nem, ez nem én vagyok. Meg se moccanok, miközben minden más rohan. EgyedülTovább…