Adoramus A reggeli mosolyt, mert tavaszi mezőre hasonlít – a langyos, reggeli szélben hullámzó fű végigsimít a combokon, fürtökre bontja a hajat az első napfény, az első sóhaj végigzongorázik a bordákon, hálásan nyúlnak az álmos inak, az örökkévalóság határán pihen a kézfej, a térdek egymáson, összesimulva, az Isten teremtette sötétségTovább…

Ha nő volnál, szerelmes lennék beléd. Fűnek-fának mutogatnám a fényképed: látjátok ezt a fekvést, látjátok ezeket a homlokzatokat? És milyen fiatalos, kétszáz évet simán letagadhatna a korából. Ha nő volnál, nyári estéken a Király utcában boroznánk, és ahogy elmerülnék a szemedbe, csak dadogni tudnék: de jó itt… de jó veled…Tovább…

szemhéj alatt hintója bakján saját inasa az utazó kertjében ő a kertész egy szekér keresztülmegy a szántón csizmájából a beszorult rögöt ahol kiszórja organikus a várakozás hányféle tavasz nyílhat e szemhéj alatt hányféle sírás amitől majd ismét rügyezik amitől tovább amitől mégis * nő ajzott világok étke vagy édeni fészekrakóTovább…

Szugita Hiszadzso magasrangú hivatalnok harmadik lánya. 1909-ben hozzáment Szugita Udai (杉田 宇内) festőművészhez, Ogurában éltek Kjúsú szigetén. Költő bátyja, Akahori Gesszen (青堀 月蟾) vezette őt be a haiku-írás rejtelmeibe. 1911-ben született lánya később szintén haiku költő lett Isi Maszako (石 昌子) néven. 1922-ben férjével együtt megkeresztelkedtek, áttértek a katolikus vallásra.Tovább…

NŐ, ERDŐBEN Egy idő után mindegy volt, hogy az egy erdő és hogy láthatnak-e, hogy fehér bőrünk talán már messziről villan a mélyzöld sűrűben, és hogy ezernyi szúnyog zizeg vérbő testünk körül. Mindegy volt. Állami erdő, és mi állampolgárok vagyunk, a miénk is, hát jogalapra helyeztük a hús vágyait egyTovább…