Rekviem Tündér keresztanyám fölöttünk lebegett, bár ortopéd cipőt viselt és járókeretet. Tündér keresztapám csontos, inas kezén hordott szívének verését mindig éreztem én. Szilárdságuk acél volt és szavuk nehéz, de minden méznél édesebb, s hátrált tőlük a félsz. Tündér volt mindkettő, egy más világban hitt, s e földi létből legtöbb jótTovább…

Tűzének Feleségemnek majd bűneimben végigégek langyos viaszba gyúrt kanóc olvadozó testem fölött rőt lángocskaarcom imbolyog az éji kert koromsötétje jobban riaszt, hogy lángolok hisz túl e kert vakolat-éjén forognak tüzes lángdobok tüzük kivérző bőségével viasztalan és bűntelen tüzük tűzzel növelve folyton tüzet fal, ég, gyújt szüntelen egymásba lobbanó szívüktől páráváTovább…