Kicsengettek. Amarilla bepakolta a tankönyveit és a füzetét az iskolatáskájába. Mielőtt elindult félszeg pillantásokat vetett Danira, aki önfeledten nevetgélt Dyttával a padtársnőjével. Kedveszegett hangulatán ez a pillanat mit se javított, sőt alább hangolta. A sírás szorongatta a torkát, arcizmai akaratlanul is belerándultak. Egyszerű tény, a méltóságán nem eshet csorba. ATovább…

Napok óta rakoncátlankodott a szívem, napközben többször kellett leülnöm megpihenni. Felkerestem a háziorvosom. Beszélgettünk miközben vizsgált. Ritkán találkoztunk, de akkor tartalmasat társalogtunk a világ dolgairól, kicsit az ő privát életéről is, kicsit az enyémről. A vizsgálat befejeztével megnyugtatott, nincs komoly baj, csak pihennem kell. Javasolt pár nap szabadságot és nyugtatóTovább…

– Kérem az osztályt álljon fel! – utasította a földrajz tanárnő a hatodik b tanulóit – az osztályfőnökük szeretne közölni valamit. Belépett az ajtón a jól ismert középkorú hölgy, a változatlan mosolyával, vérvörös rúzsával az ajkán. Szebb napokon mindig szólt pár kedves szót a diákokhoz, szebb napokon. Ez a napTovább…

– Apa! Biztos, hogy most eljön anyuci a szülinapomra – kíváncsiskodott izgatottan Elza. – Biztos. Megígérte – nyugtatta a lányt. – Na! Találd ki mit készítettem neki emlékbe – vézna karjait a háta mögé dugta. – Nem tudom kincsem. Szabad a gazda – pillantott mosolyogva a kis szőke varázslóra. –Tovább…

Nincs annál keservesebb, mint a saját gondolataink fogságában tengődni, akár egy búvalbélelt lelenc gyerek – töpreng a benne élő rossz érzésről. Sugallatok jönnek, szállnak felé, mintha a nagy isten akarná személyesen kiszabadítani a cellájából. Tudja, hogy senkire nem számíthat, senki nem oldja meg helyette, senki a kis ujját sem mozdítja,Tovább…

Ascha a könyvtárban ült egy asztalnál. Körülötte vaskos könyvek, jegyzetei és kéziratai hevertek. Ábrándos szemekkel a tollvégét rágcsálta, elmerengett az irományai felett. – Merre jártál? – hallatta egy hang a kérdést váratlanul – nagyon vártalak. Hol késtél? – Óh! De kis türelmetlen vagy! Dolgoztam – felelte. Félve emelte fel aTovább…

Kora hajnal volt. Munkába menet útba ejtettem a kis város szupermarkettét és ezt a szívmelengető történetet ott adta nekem a sors grátiszba. Töprengve róttam utam a polcóriások között, azon gondolkodva, mit kellene ma enni. Amolyan kényszer étkezés, otthon nem gondoskodtam magamról, ez a lehetőség maradt. Az idő szűkös a válogatáshoz.Tovább…