Hajnal. Éjgubóban alszik még. Reménylése hamvas-kék. Nyomot nem karcol rá idő, fény sem. Mi is az a végtelen? Idő és tér. Kívül-belül szemerkél. Első feltalált, vagy felfedezett? Mint falevélről elvándorló erezet… Percek érlelték, de emberek tették kimondottá. A tér pedig? Adott, mégis… Csak fogalmakban létezik. Jelenség és értelem. Felfogom-e, vagyTovább…

Felégetett út, felszántott mező az eltűnt, de mélyen létező fény színeket keres, ragyog. Csendhálódba ragadt rovar vagyok. A Tisza parton állok csendesen, mit más nem lát, most is azt lesem, hogy árnyékod délcegen oson, át a hajnali szellemvároson. Az utcák, parkok, kocsmák és terek, mind konganak, ismeretlenek, s hiába zúgTovább…