egy-egy égve hagyott utcalámpa fénye még megkettőzi bágyadt aranyát mintha 100 évet ugranék hátra ragyog föl hajnaltájt a pocsolyákban a vöröses láng a pokol tölcsértorkolatát vagy talán elgurult gyémánt az alkony már nem is vörös halvány rózsaszínjén pislákol a fölkelő horizont úgy ragyog derékig érő fény őrzi egy elérhetetlen istenTovább…

Sajnálom, hogy nem lehettem az, aki akartam lenni neked. A közelségedben még mindig hiszek. Élettelenül. Olthatatlanul szerettelek, úgy, ahogy a hajnal áttört fényeket. Beléd karolva felébresztelek. Haláltalanul. * a hátralevő összes boldogtalanság miatt nevetek * Holnaptalanul élek a múltban soha nem fogom megtalálni a helyem jelen vagyok, mint elkövetkezendő emlékekTovább…