… és sár és hegedű, mikor a könnyeidet szívják s varázs mégis! Olyan az, mint az éhség, meleg szavakra, olyan az, akár a Költészet! Izzó ősz, hosszú születésig. A szív hazatérése, más-más utakról, egyik napról a másik napra, álmot, színpadot ízlelve mondatokról, lágy, kovácsolt, lantos szavakra. s hullni, s feltűnni,Tovább…

(Neked, mert lenned kellene…) Lenned kellene, a piros virágok némán lehulló tölcséreiben, hogy egyszer eldalold az én kis álmom, és megölelj eleséseimben. Hogy úgy hangozzak az időn, a fűben, mint falevélkék majd harangozzák lépteid,s egy nagy szerelmes pünkösdben elérd a kezem, s fölismerd a szám. S ha mozdul a szél,Tovább…

Kezdődsz velem Ahogy éled mező és madár, s ahogy fölmosolygod a lombokat, s elér a fény, a Nap élete, s még könnyezed tőlem a gondokat, kezdődsz velem, és tudlak addig míg a láng maga, lobogunk egybe, és vissza hozzánk, szép kártyákból zöld ág, simulok a tenyeredbe. Beken a szád, édesítTovább…

Már nem vagyok bátor és erős. Ha fölsüt a Nap máris pofont kapok.Ha lemegy újabb pofont, hogy legyen miről álmodnom.Jobb nekem az útszéleken. A virágokkal, a madarakkal. Mi legalább ismerjük egymás leckéit… És magyarul.. Magyarul vagyunk egyformán éhesek, jóllakottak,elvertek.A villámok, a zivatarok varázsolnak eggyé minket, és ugyanolyan rongyosan hajolnak fölénkTovább…