minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…

Már nem ugyanaz… Még ha meg is tudod utána magyarázni, már nem ugyanaz. Ha bántasz, s úgy teszel, mintha mi sem történt volna, utána bármilyen jó is vagy, már nem ugyanaz. Mint fényes porcelán, mit megragasztottak, vagy hajszálrepedések bújnak meg rajta – már nem ugyanaz. * Kezdet és vég AnyámTovább…