Tárt ölelésed poklok kapuja, hívogatón a tűzbe taszítja fejem. Édesen ég, füstje bájos táncba kezd, vígan száll az éj zord köpenyén. Esti mesét sző boldog illatú pernye, örökre lecsukódik szemed, ha hallgatod. Megjött az álom, ahogy karod összefonódott nyakamon, ne engedd el többé kicsinyes indokokra hivatkozva. * Villanás volt csakTovább…

Álmodtam róla múlt éjjel, rég volt már ilyen, nem is értem, most miért, nem is értem, miért most, futva értük el a villamost, és úgy beszéltünk, mintha sose lett volna köztünk az a zsibbadt tétovaság. Keresetlenül találtak ránk a szavak – mind, mit elsikkasztottunk az eltelt évek alatt. A JászaiTovább…

elhallgattam amikor megszólalt körülöttem néma és halottnak hitt nevetésedet idéző halk puha hűs üde szellő elmagyarázta a lágy kacagás csak az álca hogy elhihető álomként hazudozzon mindenféle szerelmet tudom hogy kinevetsz kinevethetsz s én elrepülök átok szíved elől * Teszem a dolgom. Engedem, hogy szeress. Megoldok mindent, hogy újra nevess.Tovább…