Fehérmárványtapintású kerek tükör a város a repülőgépről nézve tekintetünk csíkokra tépi a napfény a szavak akár a biztonsági öv nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek hunyorgó szemek látóterében néma bebocsáttatás motorzajhoz igazított spirális lélegzetek köröskörül a képzelet kacskaringói talán integető kezek vagy régvárt mosoly SZŰK MÁR AZ ÉG    a földhöz közeledve örvény kocogtatjaTovább…

attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül  viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…

–  Álmaimban, valahol, valamikor … –   Reggel 7 óra 14 perc. A félig leeresztett redőny mögött elég szürkés az ég. …Arra ébredtem, hogy azt álmodtam… Valahol, valamikor létszámleépítés miatt fölöslegesek listájára kerültem. Kirúgtak. Azaz nem teljesen. Átirányítottak valahova, valakihez. Elvégre mégis csak voltam, vagyok valaki. Egyetemi diplomámat a fiókbanTovább…