Kering a szél, a déli szél, iszapba bútt halak tátogják, éljen Eduárd, és néma szájukat feszíti kín, feszíti gyász. Hazug lett mára Velsz. Kiszáradt lelkek árnya és rongy nép, mit benne lelsz.   Ötszáz bizony, dalolva ment, mi’ szép volt, istenem, Edwárd király, angol király,        te tetted ezt velem. Ahányan álltak lángbaTovább…