Vasas Marianna: A kezdet zenéje

Valami nyílik – hallom legbelül,
megtelik léttel az a renyhe űr,
mi olyan sokáig tátongott árván,
most eredet tolla ő hárfánk szárnyán.

Ma új zene igézi a mindent, a hajnalt,
ének-echó: lehet az szoprán éppen, vagy alt,
tenor, basszus, végül mindezek egyszerre
hangzanak fel, éj kókadt fátylát lebbentve.

Nincs többet élet-sóvárgás, a fény kirügyezett,
volt egyszer egy öröklét, amit halálszünetek
tördeltek értékelhetővé, s e folytonosság kidobban
az égre, s tükrére, a földre, többé sohasem titokban.

Minden felfedett, és ez az Eredet zenénkkel rokon,
mindenkori muzsika, lehet dallamos, vagy monoton.
Az igazi dal az, melyben a csend sejtelmesen kavarog,
és Te ennél a Születésnél ott vagy! És én is ott vagyok.

Egy méla gitárszóló, mi kíséri egész életünk,
egy mellkas mögöttit utánzó dob, mi elme-mélybe tűnt;
csak mi csendíthetjük újra fel azt, mi elhallgatott már rég…
Csak a kép lehet mosódott, egy új Hang szívtiszta ajándék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük