Veres Roland: Szarkák

A lovakat lelövik, ha eltörik a lábuk. Ez járt a fejemben. Talán sérültek voltunk. Talán barátomnak is kihívásként volt csikó frizurája.
Eltörtünk egy üveget, míg a rocker boltból a plázába értünk. Éles váltás. Nem szándékosan. Még a szemetes sem bírta el sörösüvegünk súlyát. A frissen vett CPG kazetta a zsebemben pogózott. Olcsóbb volt, mint a HétköznaPI CSAlódások pólóm. Hatóságilag Tilos. Hallgattuk, nekünk engedélyünk volt rá.
Éhesek voltunk. Mert mindenki éhes tud lenni. Még a rohadt punkok is. A vonat előtt beszaladtunk a bevásárlóközpontban a boltba. Tejfölt vettünk kiflivel. Fölöztük az életet. Feleztük a dolgainkat. Ha hárman voltunk, mint ahogy akkor is, harmadoltuk. Vágtuk az osztást. Mind a hárman matek tagozatosok voltunk általános iskolában.
A röhögéseinket is megosztottuk. Ha boldogok nem is, de vidámak voltunk.
„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.”
Néha még Jézus is egzisztencialista volt, még ha a túlvilági életről prédikált is alapvetően.
Amiben mi nem hittünk.
De a mennyországban igen. Ami a pokollal határos.
Kivettem a legolcsóbb sört a hűtőből. Hosszú lesz a visszaút a vonattal. A sínek egyenesek, de olykor meghajlanak. Szemben a boros pultnál egy csinos lány vizslatta a borokat. Tudod. Drága cuccok, feszes farmer. Még feszesebb segg. Smink az arcon. Fekete szemspirál a szempillán. Fekete pupillák a sötét szemben, amit szőke haja telít meg napfénnyel.
Hátrafordult. Rám nézett. Rám mosolygott. Rám kacsintott. Zavaromban elfordultam. Ő tovább ment.
Fizettünk a kasszánál. A kasszás leszarta, hogy nézünk ki. Az ing alól előbukkanó tetoválás az alkarján ránk kacsintott, de arca egykedvű és mosolymentes volt.
A kijáratnál a biztonsági őr félrehívott minket. Azt mondta, pakoljunk ki. Kiraktuk, ami volt nálunk. Barátom megkérdezte, a pólót esetleg kifordítsa-e. Nem ez volt az első ellenőrzésünk. A pestiek többsége sohase vesz jegyet a buszokra. Nekünk még az is volt. De nem is voltunk se pestiek, se divatosak.
Közben a csini csaj, aki rámkacsintott, miközben a táskájába rejtette a félédes bort, amit a polcon talált, elment mellettünk. A biztonsági őr szó nélkül, mosolyogva nyitotta ki neki az ajtót.
Barátom discmanjéből egy Sex Pistols szám durrant ki.
A biztonsági őr bulldog képpel nézett vissza ránk. Zavarta, nem kapott minket lopáson.
A vonaton hazafele röhögtünk az egészen. Szakadt ruhánkban szakadtunk a nevetéstől. Az ilyen esetek már hidegen hagytak minket. Magunk mögött hagytuk.
„Elég minden napnak a maga baja.”
– Én harminc évesen is punk leszek – mondtam. A vonat zakatolása elnyomta hangomat. Az egyik barátom, aki ma már biztonsági őrként dolgozik, és a templomban hallgatja Jézus idézeteit, és antirasszista helyett, antiszemita lett, azt mondta:
– Dehogy leszel.
Másik barátom, aki ma már a pornóiparban dolgozik, semmit nem mondott.
A HétköznaPI CSAlódások pólóm manapság a szekrény mélyén lapul. Kikopva, de nem elfelejtve. Rajtam van, mikor éppen írok.
A csini csajjal nem tudom, mi van azóta. Gondolom, ő nem mesélt sztorikat a három punk srácról, akiket motoztak, míg őt a biztonsági őr csak a szemével.
Megitták a bort barátnőivel. Beletúrt napsugár hajába, és talán, az este végén ő is sugárban hányt.

* Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük