Veres Roland: Szerencsétlenek

Utál vezetni. Ez jár Bence fejében. Soha nem tudta megérteni azokat, akik élvezettel kocsikáznak át éjszakákat. Számára csak egy eszköz volt, amivel hamarabb juthatott el a céljához. Már ha a kocsi be nem szart közben, ahogy azt a fűtés már megtette. Remegő kézzel vesz ki egy szál cigit Gábor dobozából. Mind a ketten rágyújtanak.
Rebeka hátul a tájat rajzolja. Az ősz már lerázta a leveleket a fákról, a lehullt levelek hullahalmait hamarosan a hó hibárnálja. De most még színekbe öltözteti a tájat, és Rebeka arra gondol, miért van az, hogy az élet szépségeit sokszor a halál mutatja meg számunkra?
Közel egy évtizede élnek közös lakásban. Mind a hárman bölcsészek. Mind a hárman csórók. Mind a hárman magányosak. Úgy gondolták ezeket akár megoszthatnák egymással is, így talán elviselhetőbb a reggel egy hideg éjszaka után.
A szerencse valahogy elkerülte őket. Bár eleinte jól indultak a dolgok. Mindenki ment a maga útján. Új munka. Új barátnő. Mindhármuknak. Aztán a dolgok valahogy elbaszódtak. Évek óta egyik napról a másikra élnek, csak lebegnek a létben. De mindig ott voltak egymásnak.
A lejátszóból Rod Serling meséli az egyik Alkonyzóna történetet angolul. Hangját felvették a tévéből. Rebeka és Bence imádja. Gábor nem ért belőle semmit. Németet tanult. De nem zavarja. A Mein Kampf-ot el tudja olvasni eredeti nyelven, és azt sem tudja megérteni. Az emberek többnyire anyanyelvükön sem értik meg egymást. Ezért nem is beszél sokat, csak ha van rá oka. Hallgatagsága és a hozzá társuló szúrós szeme miatt sokan ellenségesnek tartják.
Egy bevásárlóközpontba tartanak. Az őszi nagytakarítás előtt kiderült, porszívójuk is megadta magát. Ezért megpróbálják garanciálisan visszacserélni. Újat nem tudnak venni. Egyiküknek sem fűlik a foga a plázába menni, de nincs mit tenni. Hell-t isznak és a pokolba tartanak. Bár a jéghideg autóban a pokol lángjai nem is tűnnek olyan nagy büntetésnek.
A kocsi lassulni kezd, majd leáll.
– Ugye nem mondod komolyan? Mondtam, hogy tankolj meg – mondja Gábor.
– Nem kellett. Nézd meg, még félig van a tank. Mutatja a kijelző.
A két fiú ellenőrzi a kocsit. A benzin valóban kifogyott. A kijelző elromlott. Baljóslatú zene harsan fel az Alkonyzónából. Balfaszok röhögnek rajtuk egy száguldó kocsiból.
A benzinkútig tolják az autót.
Rebeka és Bence bemennek fizetni. Kifelé jövet megpillantanak egy poncsós lányt. Fején virágkoszorú. Nyakában pentagramma. Egy wicca. Megkérdezik tőle, elvigyék-e egy darabig. Örömmel fogadja a felajánlást.
Az autóhoz érve ledermed. Hátrálni kezd.
– Inkább nem mennék veletek. Valami gonosz van az autóban. Ti nem érzitek?
– Én mondtam, hogy dobd ki a pizza maradékát a hátsóülésről, Rebeka – mondja Bence.
A lány szinte menekül az autó elöl. Valami wicca áldást küld rájuk. Vagy japánul káromkodik. Ezeknél az alternatív lányoknál sohasem tudni.
Gábor kihajol az anyósülésről: – Hát ennek mi baja van? És egyáltalán kicsoda?
Kora este érnek a plázába. Bence kiveszi a porszívót a csomagtartóból. A vevőszolgálathoz mennek. Persze kiröhögik őket. A porszívó ezer éves. Már rég nincs rá garancia. Spórolni akartak, és ehelyett elcseszték a pénzt benzinre, az időt utazásra, ami alatt beszart a kocsijuk is, és még hajíthatják is ki a porszívót a pláza pokol parkolójában. Bence ráteszi az egyik konténerre.
Rebeka lehajol bekötni a bakancsát. A padka egyik repedésénél valami csillogót pillant meg. Először azt hiszi, csak egy nyúlós köpeten csillant meg a lemenő nap fénye, de közelebb érve egy gyöngyös aranyláncot vél felfedezni.
Ujjongva rohan a fiúkhoz. Egyszer nekik is lehet szerencséjük.
Egy kínai étkezdében ünneplik meg a dolgot. Rebeka kibontja a szerencsesütijét.
„Ma megszabadulsz mindennapjaid megrontójától.”
Rebeka ekkor világosodik meg. Ekkor áll benne össze a kép. Az elmúlt évek szerencsétlenségei. A wicca lány intelme. A porszívó.
– Minden akkor romlott el, mikor kilenc éve megvettük azt a nyavalyás porszívót. Előtte minden rendben volt. Az a porszívó elszívta tőlünk a szerencsét. Értitek? Mindennek az a szar volt az oka. Megszabadultunk tőle, és rögtön megtaláltuk ezt a láncot. Most már minden rendben lesz. Tudom.
– Szóval azt mondod, hogy a porszívónk valami szörnyeteg volt egy Stephen King regényből? – kérdezi Bence. Természeténél fogva szkeptikus, de kíváncsiságából fakadóan nyitott mindenre. Rebeka szavai elgondolkoztatják. Gábor nem mond semmit.
– Valami olyasmi – mondja Rebeka.
Kilépnek az étkezdéből. Bence belelép egy kutyaszarba. Valaki a parkolót használta arra, hogy kutyája szerencsesütikkel szórja tele a teret.
– Látod, ez is annak a jele, hogy szerencsénk lesz – mondja Rebeka. Hosszú évek óta először érzi magát felszabadultnak.
Már alkonyodik, mikor hazafelé indulnak.
Az autóban Bence kutyaszaros bakancsa bűzlik. A pláza parkolójában egy hajléktalan nő megtalálja a porszívót. Elviszi magával doboz lakásába. Semmi hasznát nem veszi, de van neki. Dicsekedhet vele a barátai előtt. Azzal a porszívóval, amit Rebekáék minden bajuk forrásának neveztek ki, figyelmen kívül hagyva a véletleneket, körülményeket, lehetőségeket. Gonosznak állítottak be egy tisztítóeszközt, míg egy halom bűzlő szart a szebb jövő bizonyítékának. De ilyen és ehhez hasonló dolgok nálunk nem történhetnek meg, csak és kizárólag az Alkonyzónában.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük