Windisch József: Elragadtatás

Odakinn csendesen hull a hó, a Szent Jakabról elnevezett, málló vakolata ellenére is régi pompáját őrző templomban az újév első esti miséjének végén áldást oszt az ünnepek alatt láthatóan kimerült pap. A kántorban viszont friss buzgóság munkálkodik és máris reggeli világjobbító fogadalmának megvalósításához lát. Elhatározta, hogy meglepetés-koncertet ad, ma este addig játszik az orgonán, amíg van hallgatóság. A többség persze a mise után rögtön távozik, ám szép számmal akadnak hívek, akik örömmel időznek még, hogy gyönyörködjenek a nemvárt ajándékban. Úgy fél óra elteltével azért szállingózni kezdenek hazafelé, hisz bár jólesik a lelket simogató muzsika, de az élet ugye nem áll meg, várnak az otthoni teendők, holnap munkanap. Egy óra múlva már csak egyetlen magányos ember van a templomban. A jobboldali padsor második padjában üldögél kitartóan. A kántort szívet melengető érzés keríti hatalmába. Tudja, hogy most egy hullámhosszon van azzal az ismeretlennel, aki láthatóan nem tud betelni a zenével. Újabb kottát tesz a szúrágta kottatartóra, s folytatja az előadást. Amit a legkisebbel tesztek, azt velem teszitek – jut eszébe, és észre sem veszi, hogy telik az idő. Játszik tovább, egyre többet improvizál és mi tagadás, kis önteltség is vegyül büszkeségébe, amint arra gondol, hogy íme ő áldozatot hoz egy mohó, transzcendenciára éhező felebarátjáért, ezt odafönn bizonyára fölírják neki. Azonban éjfél körül – soha életében nem orgonált ennyit egyvégtében – ereje fogytán egy utolsó crescendót követő csöndben lehúzza a manuálokat védő redőnyt. Szédelegve, bizsergő ujjakkal lebotorkál a karzatról, és a templomajtó kulcsait célzásként kissé megcsörgetve a jóemberhez lép. Finoman a még mindig révültnek tűnő mozdulatlan műkedvelő vállára teszi a kezét, aki így lassan oldalára dől. Most már látszik: a hajléktalan az, akit a környéken mindenki csak Hombrénak ismer. A hideg elől menekülhetett ide, de már későn. Ülő helyzetébe merevedve tompán tekint valahová nagyon messzire, ahová csak a zene szárnya és az elmúlás röpíthet.

*Első közlés