Imre Flóra versei
A kapu Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng. Tudjuk, érezzük mind a ketten. Üvegesen vibrál a levegő. A fény mindegyre élesebben Rajzolja vázunk vonalát elő. Kétfelől feszítve az íven. Végtelen messze sólyom árnya ing. ÁllunkTovább…