A ravatalnál akkor ott voltam én is, a megunt huszadik századot temettük. Volt pezsgő, zene és tűzijátékfény is, halálát vártuk, s a jövőt emlegettük. Száz hosszú év alatt ó, hányan pofozták, és hiába álmodott sok naiv álmot. Már tinédzser testét is tankok taposták, hogy felosszák újra a kiélt világot. FelnőttkorbaTovább…

                                                                                          Az irodalom sohase maradhat veszteg Martin Walserről      Martin Walser évtizedek óta szabályos időközönként jelentkezik egy-egy művel, és nem egyszer vált ki heves vitákat regényeivel. Ritka gazdag életművet tudhat maga mögött. Két lábbal áll a földön – ahogy mondani szokás. Monológot, párbeszédet is kiválóan ír. Nem utazik a jövőben,Tovább…

Sokan azt állítják, hogy a hópelyhekhez hasonlóan nincs két egyforma álom. Lehet, hogy így van. Az embereket mindenesetre régóta érdekli az álmok változatossága, és persze ennek különféle megfejtései. Ami egyébként az álomfejtést illeti, ebben a kérdésben már erősen megoszlanak a vélemények, a bölcsek szerint e tevékenység mindig a fejtő szájaTovább…

Megfigyelési iratok és jelentések számozott kötegekben. Cs. K. Mihály Tivadar gyógyszerész és festőművész (Über Tivadar M .K. Cs.,  Apotheker und Kunstmaler. Bündelweise Beobachtungen und Kurzmeldungen. Numeriert.)   Fekszik, karja a feje alatt…   Jó töltet ez az élő matéria, töpped, tömörödik, gázmagja van és robbanékony a luftja. Fekszik, karja aTovább…

Kilépve a fénybe Verseket teremtő órák őszülő árnyain lépkedek, kitakart arcú, delelő Napkorong, Ré[1] az apám, szeme a Világ tükre, az ég Istennője, Mut[2] a kegyes anyám, vigyáz  rám. A hajnal bánata, a sápadt Hold kíséri utamat, szeretőim a bolygók, velem róják végtelen köreiket, barátaim a félénk csillagok, testvéretek vagyok,Tovább…

még dajkáltam a csendet hálával telt ölembe s fölém hajolva egy lett gyermeke és öregje a vasbeton reggelnek az elefántok talpaival taposott esteknek rozsdás műholdak hamvában a szakállas reggel rózsaszínre festett ahogy álltam a hóban bal zoknim feslett s lábujjam nevettem de levettem végleg arcom a szomorúságról és csak pirosTovább…

ne riasszon erőltetett verscímem kedvesem mint öreg kakas peckesen kicsorbult rozsdás sarkantyúm pengetem tyúkudvarnyi hazában önveszélyes büszkeségem szorongatja torkomat amerre sorsom tengetem napszítta szavam szép/volt kukorékom nem ébreszt már senkit fittyedet taréjom is ócska palotaőr sipkát idéz aki mégis meghallja hangom álomba merül ha nem is álmodik tudod „a fejTovább…

Belépek a körfolyosós házba, gyermekkorom és ifjúságom emlékképei közé. A dolgok mozdulatlannak látszanak, de belül valamilyen titkos erők mozgolódnak. Az élet nyilvánvaló jeleit fogdosom. Lelkem a hagyományokra épít. Emlékek tűnnek elő, kivilágosodnak, mint a fénykép az előhívó folyadékban. Felmegyek a lépcsőházban, a Zsolnay csempék bordó világában. Most minden sokkal kisebb.Tovább…

1. Súlyos alak dőlt kerti ágyra. Ráhajol venyige árnya.   2. Ereszen jégcsap díszeleg. Lélekölő, csonttörő hideg.   3 Nincs téli álom, kék illata emlékben megfoghatatlan.   4. Tőlem elmentél térj meg – rózsamag, most hív könny és iszalag.   5. Olyan cukorra, mint te, szinte jókedvvel szállhat rá aTovább…

Hívás Őzremegésed vagyok. Gidám vagy. Kalapod vagyok. Simogatásom vagy. Hálóinged vagyok. Szuszogásom vagy. Hívó szavad vagyok. Válaszom vagy. Puskád vagyok. Feltartott kezem vagy. * A mártír Naponta próbára tesz, mit bírok még el. Jelentőségének súlya agyonnyom, Szerencsém elkeserít, mert lesz ez még így se. Mindig csak én hívom. Tudom, sosemTovább…