Immár második, átdolgozott kiadásban is megjelent Hajnal Éva Lehetne vers című kötete a Litera-Túra Művészeti Kiadónál – az első kiadás ugyanis villámgyorsan elfogyott. Hajnal Éva rendszeresen jelentkezik írásokkal, gyakran olvasható a Facebookon, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Kalákában, az Irodalmi Epreskertben, a Hetedhéthatár című irodalmi folyóiratban, illetve ebbenTovább…

Nem árnyas ciprus, büszke rózsák hajolnak díszes sírja fölé. Köztemetőben hantolták el ingyen elföldelt társak közé. Elhadart-e pap egy gyors imát, vagy kenet nélkül indult útra, talán kapott egy fa névtáblát vagy talán nem; senki sem tudja. Nem fehér ágyban, párnák között, szerettei körében érte a halál; magas tűzfalakkal háromTovább…

Hasztalan mos Két álom közt az élet meg se rezdül, gondolatból a csend sátrat hajtogat, az éjszakán a hold húzza keresztül az álmokról lecsorgó halk hangokat. A sötétben egyszer csillagok leszünk, hol fénnyéhevülten minden hullni kész, majd minden “egykor-t” gyorsan elfelejtünk, a valóság hatalma már nem igéz, vagy időtlen visszhang,Tovább…

Felismerés Nekem szánt tudás megismerni a magány összes csöndjét. * Írisz Hamis tekintet mélyén csaló szándékot rejt a pillanat. * Ásatás Időzített tény- feltárást sejtet a csönd. Kínzó hallgatás. * Barlangos Magamon hagyom a rajtam felejtett fényt. Minden más sötét. * Forradás Az élet csupán hegesedett viszonyok összenövése. * SzínházTovább…

Elmúlt a nyár… az ősi tüzek árván kihunytak. Rég csak hamut hord a szél. A hajam, látod, kendermagos tőle, s a szemem alján apró szarkaláb. – Hol vagy te, láng, s voltál-e, mint ma érzem? Vagy csak parázs, egy szikra volt csupán, vagy csak egy árva szentjánosbogár, mi máglyaként lobogTovább…

Megismeretség Hitte: ismerte. Megismerte, s már tudta: sosem ismerte. * Talányos tudatlanság Még hiszem, hogy van, mondta, majd hozzátette: már tudom, hogy nincs. * Milliárdéves semmiség A semmit tudni: hogy előtte, utána, és ami közben. * Cigivég Sasként köröz, és kitartóan várja az eldobott csikket. * Vénség Arcán mély ráncokTovább…

A fejedelem válaszol „…nélküled munka az és bánat.” Már kifogyott az alázat, Uram, ahogyan ott vizekben kevesednek halak. Egyetlen gyászom van, magamért, magamért fekszem hanyatt. Zuhanok gazban, muharban, földön, hagyom, a kék ég ledöntsön. Cigányok adnak-vesznek, gyönyörûszépek, árnyékom árnyéknál sötétebb. De az én gyászom elfogyott, Uram, alázatomnak ára van. VelemTovább…

Óbudai éjszaka Irénnek Végre egymás mellett fekszünk a hosszú várakozás után. Meg-meglebben a függöny. A Szigeten a nyugalom tücskei ciripelnek. A Duna mozdulatlan háta halványan dereng. Üres szerelvény, kattogva elhúz a nyár. Kószáltam szemed ligetében. Ujjongtam öled forrásánál. Átkeltem ajkad szakadékán. Megérkeztem. Fogom a kezed. * Három sor A világnakTovább…

Fürgén kelt fel, mint annyiszor ötven év alatt. Mély némaság feszült neki. Mi a nyavalya van, gyerekek, ne hülyéskedjetek, mondta, de válasz nem érkezett. Zavartan nézett szét, s a valóság öntudatra ébresztette. A kopott szőnyeg, az asztal, mellette két öreg szék, az éjjeliszekrény, rajta Biblia, lámpa és a vekker. HatraTovább…

Kovács Emil Lajos, bár Szatmárnémetiben él, de festményei között csak elvétve találunk városi témákat, enteriőröket vagy csendéleteket. A festő a vidéki táj, különösen Nagybánya és környéke szerelmese. Markáns ecsetvonásai, határozott kontúrjai, erőteljes színei és vibráló fényi különös hangulatot árasztva ejtik rabul a szemlélőt. Nem csak egyszerűen témákat ragad meg, hanemTovább…