2018. novemberi számunk tartalmából: Az novemberi lapszámot Ábri Pacl Judit akvarelljei díszítik. Kukorelly Endre versei Gulisio Tímea: METOO Nagy Bandó András versei Murányi Zita versei Fehér Illés szerb nyelvű műfordításai Pethes Mária: őszi varázslat Fellinger Károly versei Ábri Pacl Judit versei Asperján György: Levél Radnóti Miklóshoz Vajdics Anikó versei Debreczeny György:Tovább…
Itt alszik Itt alszik. Ez a pohara. Lecsöppent a kávé. Ez ahol az előbb kenyerezett. Ahol őt valakivel sikerült összecserélni. Így megy oldalazva, vagy csak ül, és a sírás égeti. Igyekszik abbahagyni. Egy kupac savanyú nyári vadkörte, barátságtalan sárga kukacokkal. Befelé, komolyan. Ha fölébred, felül az ágyon, néz maga mellettTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet. A mű nem foglal állást a metoo-mozgalommal szemben. Tovább nem hallgathatok. Engem a Celine Dion fülbe erőszakol. Már gyerekkorom óta. Még tizenhárom se voltam, mikor vokálisan kielégített. Eddig nem mertem beszélni róla. A szégyen nem engedett szóhoz jutni. De most,Tovább…
Madáretető Kiteszem a szemeket, madarakat etetek. Ide gyertek verebek, cinkecsapat csipeget. Kirakom a magokat, kicsiket és nagyokat. Bámulom a cinegét, oda repül, ide lép. Minden madár ide lát, szórogatok szotyolát. Szajkó csacsog a fáról, reggel jött a tanyáról. Gyertek közel Gébicsek, kendermagot én viszek. Rigó pattog a hóban, mától leszünkTovább…
ZÁRÓJELBEN A valóság attól még valóság marad, hogy közbevetésszerűen bukkansz fel benne, mint egy speciális feladatokra elkülönített alakulat. Az ablakomra sem azért kerül [szögletes vagy kerek) keret, hogy a tájat naponta megkérdőjelezze. Csupán zárójelbe tesz a tagadhatatlan egészből egy számomra fontos részletet. * HAMUPIPERESZAPPANOPERA türelmetlenül cibálja a fésűvel a hajátTovább…
az őszből letört egy ág hogy ennyi a világ két fehér kutya ugatásba temette a puffanást valami fönnakadt a levélszitán és a levegőt szűrte meg ez az aranyszínű áramlás még visszafordultak a gazdák vagy a november nyomásának engedett a póráz két fehér kutya szimatolt a lábamnál mintha előre érezné aTovább…
Ady Endre: Héja nász az avaron – Jastrebov pir na šušnju Héja nász az avaron Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, FölborzoltTovább…
átírom a halhatatlanságba ezt a kertet ahol mézszínű lombnyoszolyán részeg méhek hevernek és titkos találkák után reggelig remeg a kokárdavirág sziromajka rózsák elkésett bimbói gyors csókcsatákba fúlnak irigykedve berreg fölöttük a szitakötő-idő átírom a halhatatlanságba ezt a japán pillangóvirágot mert megszerette a magyar földet hálából minden éjjel átváltoztatja rózsaszínű szirmaitTovább…
SZÉNAKAZAL Borbála-ágakat vittünk anyámmal apám sírjára, az sem számít, ha elfagy, mondta anyám reménykedve, pár órával az éjféli mise előtt, mindenre fel volt már készülve, vizet sem öntetett velem a vázába, közben a temetőben égő mécsesek, gyertyák virrasztottak, elvakították a teliholdat, apám meg nem volt már más anyám szemében, csupánTovább…
fűsarj – ugye meredek? kérdezte a megszületendő – ne félj megóvlak bújj el – válj láthatóvá ahogy átörökítitek egymás szakadékait júdásnyi gyilok amennyit láttok belőle annyival háltok de ez itt égbolt óezüst vérfolt mangánkék lombkoronán a föld a zöld . – nem lakom sehol kapaszkodom mint fűsarj a rézsűk fölöttTovább…