Közeli lett itt bármiféle távol, ahogy üzensz az elnémult halálból: a szögesdrótok már bennünk feszülnek. A kóros eszmék látszólag elültek Európában, rendel béke fénye: azoké, kiknek ügyes leleménye az új rend, mely ó-törekvést kiszolgál: egyenlők között szalutál a bolgár, polák, magyar, tót, rác, s persze a többi, ki az újTovább…

mehetek-e gyalog a lovam belefagyott a Ladoga tóba mehetek-e hozzád gyalog látogatóba? * itt az ideje ideje hogy színre lépjen a színtelenség eljött az ideje hogy ne legyen itt az ideje * fiamnak mondom a szúnyogokat irtom hogy a patkányok is értsenek belőle * foci ha több gólt rúgunk akkorTovább…

Valaki olvas bennem Ma tanulni kezd a kopott elme, merészkednek a megkövült szavak, belapozok a sorok tekintetébe szelíden, de jaj, a tüze megárthat, amíg gyermeklelkem bentről figyeli, a poéták merész lépéseit, – látjátok, – testből a lelket kikergeti, mert alszik ölemben a férfi hit, de naponta mozdul változatlan, elfolytja aTovább…

lujó nem vagy még kész a túlvilágra mentőt hívsz hát mielőtt elalszol a gyomormosásból ébredezve torkod lüktet sajog még a slagtól fáj de nem tudsz nem szívből örülni az infúzió néma cseppjeinek jobb igen jobb még ideát ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg? s bár te vagyTovább…

Halottak Napján én is fel szoktam menni a temetőbe Lujzikához, második feleségemhez, aki idejekorán mindmáig tisztázatlan körülmények közt lehelte ki a lelkét. Én akkoriban – 1988-at írtunk, – éppen az USA-ban, méghozzá New Yorkban tengettem az életemet és éppen Bulgakov “Mester és Margarita” regényének inspirációja alapján forgattam valami személyes történetet,Tovább…

akár a mesében, szárnya nőtt szívemnek, s egy éjjel megszökött, ide-oda röppent lenge lenruhában, s magányosan lófrált álmos házak között. Ásított a város, a szuszogó csendben furcsa szempár villant, majd félve elfutott, szívem szaporázta, vadul vert szegényem, s egy puha tenyérben talált meghitt zugot. Kavicsok koppantak, potyogtak a földre, falatnyiTovább…

Szakrament Mit nem adnék érte ha lábam földig érne torkom nem szorulna lenne bennem szufla. Mit nem adnék érte a sorsom, ha kímélne s tovább nem pofozna nem zárna dobozba. Egyszer fent, egyszer lent csak tudnám az Isten milyen szakra ment. Mit nem adnék érte hogy ne menjünk lépre aTovább…

– impressziók – 1. úsznak a darvak égre feszülnek ringat e sejtelmes búcsútánc lebegve hajolnak a világon át eleven fátyol a láthatár 2. húznak a darvak messzi délre búcsútáncot járnak keringve ringásuk lüktető lágy ütem égre feszülő éj-lepel táncuk sejtelmes lebegő fátyol áthajolnak a látóhatáron *Első közlés Ábri Pacl JuditTovább…

Egy térről Felülről, ferdén, mint az orvlövészek, fényképeztek még ’87-ben is. Eső szabdalta táj az ablakon. Váddá nagyított részletek sora. Számzárak, játszmák, rekvizítumok. Feltörhetetlen jelszavak mögött amorf fényfoltok óriáshalmaza. Államtitok: leplombált kamion. Egy „mintha nem is lenne” hullahegy. Percenként szűkebb világrácsközök. Akár egy fölrobbantott iskola. A tér, amelyen áll aTovább…

SPAM Szünet nélkül gyötörnek a reklámok kígyósziszegései, az alvilág dalát zengve űznek a kéretlen levelek. Talpig vértben támadnak rád. Nyargalnak feléd a szuronyos üzenetek. Betemet az ismerős nevek mögé bujtatott áruk ármádiája. Csak neked! Csak ma! Csak, csak, csattognak… Zsigereiddel összejátszva csábítanak, mézédes ígéretekkel ámítanak, bensődet kitapasztalva kínálnak, előkelő alázattalTovább…