Köz-érzet valami kivonulás-féle szégyenből reménytelenségből ébren-nem-létbe vagy nem-létbe nem elefántcsont legfeljebb föld nem vagyok résztvevője annak amit ellenemre csinálnak mért kell patkányfészek-hatalmak országos trágyájában járjak én hát kiáltok és sikoltok ne bántsd a magyart mindhiába önvére hozza a balsorsot önfia dönti rabigába hol zsarnokság van zsarnokság van aki szól magábanTovább…

váróterem sejtelmem sincs az ítéletről. a bárányok hallgatnak – mázolmányok lógnak a falon, ég felé nyújtják kis lábaik. múlt századi gyerekképek a rendelőintézet folyosóján. (megrepedt, igen, megrepedt a plafon.) félek, feldobták talpukat, pedig puha volt a gyapjuk, alig sárgította be az idő, csak itt-ott pergett le a festék. (villog, igen,Tovább…

Talált Ki kit talált meg ebben nincs sorrend se tét nincs befutó rég mert aki megszületik az elvész és megtalálják így lett a teremtés nem csak ábránd és nem véletlenül talált Isten az esőben épp két apró békát vagy hóban vadnyulat (aki fehér kabátban részegen mulat) a kocsmában szeretőt aTovább…

Jegenyesor Nem halottak a Verseny utcai jegenyék, csak ahogy fekete csíkot húz felettük a február, úgy tűnik. Az út negyvenéves díszletei reszketve, pucéran, még rá is játszanak a pusztulásra. Csendbe ásva az úttestszéli télnek háttal, száraz ágaikon mozdulni képtelen semmi ül. Sorban, mint valami elgyötört, karóarcú lények ruhaosztáston átmeneti kabátraTovább…

Vagyok akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok homokszem-létű ember gyermek anya és nő is úgy vagyok voltam bár májusra ébredő szivárvány – létcsoda lettem a forduló idővel ostoba perzselő nyári láz után vacogó faágtól jajongva búcsúzó haldokló falevél lapuló hant alatt rég halott madarak kísértetdala volt altatóm mozdultam kőTovább…

Terminus Mellkasod összeszorul.[1] Levegőt alig véve magzati pózba görnyedsz. Magányod mélye, az aszfalt, az olaj szaga kering köréd. Haragod ellenük vétek, de többé eltitkolni nem tudod. Hátadon fekszel. Könnyedet nyeled. – Talán nem vesznek észre – villan a remény fel benned, de egy jeges hang minden súlyt leold rólad –Tovább…

„Ez itten, egy halászlé!” Talán a nagy, Csukásé… Hiszi Ő, de kapja, Neje! Belsőségekkel van tele… Jó étvágyat! J Egy sietős reggelen írtam ezt a pár sort, mielőtt kaputok kilincsére akasztottam a szatyrot, benne az előző este főzött balatoni halászlével, amit Feleséged rendelt tőlem viccből, de én komolyan vettem! ATovább…

Későn ébredtem, lassan elérem életem delét; felét megittam s átaludtam a másik felét. A maradékkal sem szolgálom a pénz istenét, csodálva kutatom a szellem titkos műhelyét. Bár a tanítás naponta fullad közönybe, köztünk jár, de nem engedjük körünkbe. Nyári ég csillagának ihatnánk langy tejét, de csak azt látom, hogy hízikTovább…

Felnőtt a kislányom. Nehezemre esik beismerni ezt a tényt, de attól még igaz. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a rideg, kórházi falak között a kezembe vettem és magamhoz szorítottam, hogy megnyugtassam. Az volt az első alkalom, amikor megvigasztaltam. És utána még számtalanszor megtettem. Fülsüketítően visított, mint a kisbabák általában,Tovább…

van hogy szikrát szór a szemedbe aztán fájdalmas görcsökben elakasztja a felindulást ha szelídülnél az áradó vizeidet felduzzasztja játszik veled merre menjek ha nincs kiút sem a gyűlöletnek sem a szeretetnek lehetnék követ tépő gyopár sárga vagy fehér a magasokon vagy porhó bárhol ami elszáll a kő egyikre se hatTovább…