36. lapszámunkban Tarcsay Béla festőművész alkotásaiban gyönyörködhetünk. https://tabart.eoldal.hu/ Áprilisi lapszámunk tartalmából: Petőcz András: Pygmalion Izsó Zita: A sodrás iránya Turczi István: Április 11. Szabó T. Anna: Au lecteur Kiss Ottó versei Radnai István: Egy korsó két kísérővel Lackfi János: Mennyire Egervári József: Constance Fellinger Károly gyermekversei Debreczeny György: fél tucatTovább…
Életünk minden napja potenciális érték. Ez a megállapítás világjárvány idején kivételes jelentőségű. Egyre inkább tudunk örülni mindennek. Annak, hogy családtagjaink egészségesek, hogy új nap ébred, hogy rajcsúroznak a madarak, hogy kizöldülnek a fák, hogy éled a természet, hogy élünk! Új időszámítás ez, amelyben átértékelődnek a dolgok, áthelyeződnek a hangsúlyok. ÁprilisTovább…
Némaságot érzek – csend helyett. Hiába kérem az isteneket, és téged is, hiába kérlek, hideg az elefántcsontból épített test, nincs benne semmi élet, nincs benne semmi melegség. Várom, hogy meghalljam végre, jelzésed várom, hogy akarod azt, amit annyira szeretnék. Elefántcsont hűvösséged eltűnik örökre, és ami ivor, megszűnik egyszer, lehet belőleTovább…
Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…
„ha megtudom, mire jutottam.” József Attila 1.A Lyra tó fagyott vizén valami ködös, talajmenti pátosz. 2.A fagy, ha fölengedTovább…
Te olvasó, ki fürdesz a szavakban, és spórlásból vagy éppen kényelemből más használt vizében mosod magad, a nyelv őseleméből kiszakított, tűrhetően szűk térben nem feszengsz? Mit remélsz? Felfrissülést? Tisztaságot? Ha kellemesen melenget, elég? Elnyúlsz benne, és kitöltöd egészen. Ha kád a vers – kilépve meztelen vagy. Forrás: http://szabotanna.com/category/versek/ ©Tarcsai BélaTovább…
Ex pozíció Ami leírható, úgyis csak kevesebb, mint ami van. Láttam egy férfit a ház előtt: későbbi önmagam. A költő, ha az, nem ír és nem beszél. Ha hallod: csak kabátgallérján a szél. Ha meg hangot ad, épp a Nagy Úton csoszog át. Olyankor ő az aszfalt, olyankor ő aTovább…
Gyakran megfordultam a téren, ahol egy időben a kedvenc padomon üldögéltem. Most éppen egy hajléktalan foglalta el a nyári hónapokra. Kétlem, hogy a kilátás vonzotta volna, habár a padról odalátni a környék törzskocsmájára. Nem jártam ott már régen, hiszen volt, aki inni adjon. De nem ez az érdekes, csak aTovább…
Mennyire függök a mások elismerésétől mennyire rettegek, hogy ellenükre teszek, hogy nem szeretnek majd. Te csak a mennyei lájkokkal törődtél, Uram, szótlan tűrted az ütéseket, csapásokat, a kénsavas, maró gúnyt, és nem kértél telefonos segítséget az Atyától, nem kaptál elő egy marék villámot, hogy húspogácsává szaggasd az egész díszes társaságot,Tovább…
A tavasz önfeledten szaladgált a fák csupasz ágai, duzzadt rügyei között, mindenkire rámosolygott; az idős férfi élvezte a napsütést, vénnek érezte magát, pedig még be sem töltötte a hatvanat, nyugalmazott gimnáziumi tanár, infarktus után, a szíve olyan, akár a kő, mindig letörik belőle egy darab, de már nem érez semmit.Tovább…