Reggel Reggel, ahogy belerohantam a párás, fakó, ébredező tájba, felhorkant bennem az ölelés vágya, magamhoz akartalak szorítani, a vadvirágos mező-ágyra szerelmet borítani, összenőni veled, ahogy szavak nőnek össze mondatokká, ahogy vagonok nőnek össze vonatokká, inda-karjaid között pihenetlenül vágy-szomjamat oltani leplezetlenül. *** Amerika Néha, néha, ha elfelejted fegyelmezni magad, amikor jelenlétemTovább…

– Anya, az ott egy dinoszaurusz! – Az csak a boltos bácsi. – Nem az. Hanem az a nagy, zöld! – Talán dinnye. – Hosszú nyaka van. – Talán egy kígyó van a dinnyén. – A kígyók nem ordítanak ilyen hangosan. – Apád lassan hazaér a kocsmából. – De ezTovább…

A sakktábla kockái: éj és nap. Bábuk vagyunk a sors keze alatt, ő játszik velünk, tologat, kiüt és a sötét dobozba visszarak. (Omar Khajjám) Ültem a busz hátuljában, mint távirányítós autómban a lemerült laposelem. Az ölemben kis hátizsákom, abból húzogattam ki és rágcsáltam a ropit, néztem bambán kifelé, de nemTovább…

Amikor 1956 elején Sőtér István írót, irodalomtörténészt kinevezték művelődési miniszter- helyettesnek, a két mókamester író, Örkény István és Karinthy Ferenc járták a főváros üzleteit, és mindent kifogásolva azonnal kérték a panaszkönyvet, bejegyzésük alá Sőtér István nevét írták. Elmentek az egyik Tüzép-telepre is, ahol a szén szemrevételezése után rögtön kérték aTovább…

Ami belénk mar vagy becézget, amit látni vélünk, töredéke a mindent átfogónak. Állandósága illúzió. Faragott lábú szék, néma asztal, egy szétdúlt éjszaka ágya,  a szűk otthon üvegnegatív múltdarabjai, a látványok sokaságai az egésznek csupán csöppnyi részei, szűrt maradékai a teljesnek. A retinakép, az Ős Sugarakkal[1] a valóság lépte-nyomát, durva dühét,Tovább…

– az elmaradt ballagásról – Ez egy olyan maraton volt, hogy közben többször feladhattad volna, csak mindig eszedbe jutott a cél és a mézes eufória. Most, mire ideértél nem várnak sorfalak. Vagányan legyintesz, hogy nem is kellett volna. De szemedben mégsem az öröm, inkább lassú nyugalom víztükre feszül, melyen éveidTovább…

ágról-ágra száll én küszöbtől sarokig úgy élek mint a kis rigó idős falomb a szobám ahová behúzódva minden törzsben kibomolott egy évmillió ha ismét szabad leszek enyém a nyár, a fény, a friss levegő a földön minden gyógyult fűszál homlokán egy harmatcsöppnyi tenger magamba csipek és a fájdalom megtelik tövisekkel.Tovább…

Nagy riadalmat keltett a Libertas Kortárs Galériában, amikor Pentelei művész úr képén egy körte harsány vihogásba kezdett. A tárlatvezető azonnal odaszaladt, és kérdőre vonta a gyümölcsöt. Erre a körte további két társa is rákezdte. – Elnézést, izé, körte úr! Megkérném önt és a körteasszonyokat, hogy fejezzék be a hangoskodást. NézzenekTovább…

Zabos Ádám, hatalmas, egészséges testet kapott a jóistentől, és bejelentett kőművesi munkát egy közepesen rossz hírű építési vállalattól, mégis elégedetlen volt az életével. Maga sem tudta volna megmondani pontosan miért, de úgy érezte, a rendszer folyton-folyvást kibaszik vele. Zabos egyáltalán nem volt zabos, egyszerűen csak elege lett, és szeretett volnaTovább…

Természet Nature Ó, kórusodban lenni, fenn, Természet, nem törekedem, – Sem égben lenni meteor, Üstökös, mi mennybe hatol; Csupán zefír, kinek szabad Folyón, lenn fújni nádakat; Add legtitkoltabb helyedet, Hová könnyű utam vezet. Elhagyatott rét rejtekén Nádszálon sóhajthassak én, Vagy erdőn lombos morajom Susogjon csendes alkonyon: Ily békés munkát adjTovább…