– Te egy büdös köcsög vagy – vágta Kaparcsi Gerzson arcába Mojzli, a hentes, aki – egy henteshez méltatlanul – nem nyomott többet hatvan kilónál. Igenis, egy hentes legyen tagbaszakadt, szép, nagy marha ember, aki elbír a marhákkal, de mindezt nem árulta el neki, csak megkérdezte tőle, hol a szájmaszkja,Tovább…

a tökély pillanata hibátlan utcán hibátlan ganéj hibátlan esély rúgjál belé romlatlan keringő mosolyba hajló romlatlan arcon végigfutó selejtezd tönkre a tépett várost a romos álmot szétnyújtható kései elnyelés nyeletlen késsel utolsó kéjjel megmenthető galaxisokban orgazmusokban kis -izmusokban öklendező csudaszép isten csudaszép szobra a váci utca papírmasé mosdatlan szőrök kipárolognakTovább…

ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked leírhatatlan reménytelen az élet itt káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…

Aznap nem volt rajtam bugyi. Csak egy kinőtt fehér harisnyanadrág. A talprész is kicsi volt már és a hossza is megrövidült. Folyton húzogatnom kellett, nehogy lecsússzon. Valahogy megnőttem. Senki nem vette észre. Én sem. A lányok már kint vártak a kapunál, sietnem kellett, nem volt idő sírni. Az Annus néniTovább…

Anyák napi felismeréseimből nincs több olyan, mint az én anyám ha róla beszélek, a tiedről hallgass dicsőségét ne próbáld elvenni aki én lettem kívüle világra senki nem hozhatott övé a tisztesség, az érdem a magasságos Isten így parancsolt nincs több olyan, mint te anyám egyszerit szültél világra velem ha róladTovább…

Ha érezném vágyad sós ízét, ajkad nyomán billog volna bőrömön. Ha megérintenél, olvadt mázként csordulna rólam a kétely; (félhangon koldul így, aki remél) de feltételes módban, léggömbök a szavak hajszálvékony zsinegen, s nem kap utána senki, ha elengedem.Tovább…

Emlékszem arra a napsütéses délutánra. Nagymamánál voltam, a kertben ücsörögtem. Imádtam ott lenni. A cseresznyefa alatt ültem egy kisszéken, ami az én hétéves méretemnek volt tervezve, ez volt az egyedüli, amiről nem lógott le a lábam és a talpam rásimult a dús pázsitra. Mindig mezítláb voltam. Hiába könyörgött Nagymama, soseTovább…

Mérgesen toporog Hrabal, nem hiszi el amit lát. Bezárták mindegyik kocsmák, Kihaltak mind az utcák. Üresek lettek a terek. Élnek még itt emberek? Ki lehet egyáltalán bírni, ha nincs kivel beszélni? Komám, tudod a vírus… – de kapásból közbevág. Nincs benned semmi virtus. Nem csodálkozom hát, hogy nem övezi fejeteketTovább…

ismerlek lenyűgöz a napfelkelte sugara az ablakodon az esti ég hamufénye a vizesen csillogó járdák az éjszakai sikátoron ismerlek tányérod asztalodon kezed által valósággá tett porcelán edény benne az étel vizuális költemény ismerlek múltadat nap mint nap sejtjeidben érzed ura vagy már sok régi rémnek lobogó ingedben vágsz neki aTovább…

Nyóckeres földszintes házban laktak anyámék, szoba konyha, víz az udvaron én bent a melegben, anyám méhében. Közeli szülési fájdalmában anyám, még felmosta a konyhát, – Gyurika várj egy kicsit- mondogatta. Apám a katonaságon, kiképzésen. Haza mindenek előtt. Kisétáltunk a Szigony utcán az Üllői úti klinikához. Ebéd után valamikor felsírtam. AzótaTovább…