Együtt Csókod csattan a csendben, Csillagok illata cseppen, Pillád ajtaja rebben, Villan a vágy a szemedben. Ajkad ajkamon támad, Ízed meglepi számat, Szökken, illan a bánat, Fény keríti be az ágyat. Bőröd izzik a vágytól, Messze repülsz a szobától, Röppen a kín fel az égre, Szellememet megigézve. Dallam lobban aTovább…

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt, csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő, vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső, hűtötte aTovább…

1 Mint instant kávét a zsírszegény tej, úgy oldja magába a sápatag ég egy lélek frissítő leheletét. A napsugár rajta hármat kever, majd természet-anyánk kortyolja el. Szemeit visszacsalja a sötét; az álmot belőlük kitörli még, míg gyermekei ágyánál figyel. Ébredeznek már fiai: a magvak. A paplan alól ki-kikacsingatnak, ásítva nyújtóznakTovább…

A karácsony előtti napokban megszólalt a csengő Frühling úr szatócsüzletében a Városliget mellett. Egy férfi lépett be, aki széles karimájú kalapját szemébe húzva, illetve hosszú, világos szövetkabátjának magas gallérjával védekezett a hideg és a kövér hópelyhek ellen. Frühling úr üdvözölte: – Jó napot kívánok az úrnak ezen a borongós, zimankósTovább…

Nézik a fényképed. Szüleid, rokonok. Régi már. Azon az estén még tizenöt évvel és két gyerekkel hátrább jártál. Azt mondják, szép voltál, akkor volt ám csak szép! Nézik a fényképed. Testvérek, rokonok. Esküvős. Azon az estén még felment rád az a pasztellből szűken szőtt selyemruha. Azt mondják, szép voltál, akkorTovább…

Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…

Neveztek már gyíknak, eszementnek, digitális bennszülöttnek, de senki ne gondolja, hogy egérrel a kezemben jöttem a világra. Pont olyan voltam, mint bármelyik gyerek, előbb nyomkodtam mobilt, mint kiejtettem anyám nevét, és addig ordítottam, amíg cumi helyett megkaptam a tabletet. Öt évesen simán kezeltem a Need for Speed-et, saját világot építettemTovább…

az éjszaka is hallgatag filmterem a fák zörögnek mint lehajtott székek a törzsek erdővé szakítása is sikertelen a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet és gyökerei megmerevedett rohamléptek amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat épp nyakig ülünk a kiűzetésben a the end viszonylagos felirat olyan is van hogy isten hallgatTovább…

Az első hang felszárította az udvar mohás járóköveit, akik egy hete levegőért imádkoztak. Ahogy egyre jobban kiteljesedett és a teraszt is nyalta a fény, az udvaron nyugalom tengere. Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat, derékhajlítás, törzsdöntés. Szélvihar és csupasz árbóc. A téglák vörösen, ordítva fogadták az érkező hanghullámokat, éneklő menetté válvaTovább…

Norsen Edömér, aki úgy nézett ki, mint egy hazánkba szakadt, megtermett viking harcos, rezsicsökkentésileg lekapcsolta a villanyt, a kölyök egy darabig nyavalygott, de amikor apja odavágta, hogy aki tud, az sötétben is tud, elhallgatott; Döme, te már sötétben sem, nyihogott szemérmetlenül Norsenné, született Pogácsás Aranka. Norsen nem reagált, azon gondolkodott,Tovább…