(Belgrád rakpart, a múlt század végén, februárban)   I. Oltárkép kérlek ölj meg rögeszmém a halál csúf áldozat leszek oltáromon a szétfolyó képek üres üvegekről leszakadt gombokról gyűrt takarókról mesélnek majd mint egy emlékműsor   II. Ék mellé hugyoztam adódott fejfájás-ék az agyamban majd a posztumusz gyalázat sikercikke az ismeretlenTovább…

Esküvőre készülődünk, minden szoba foglalt, mindenki csinál valamit. Nyüzsögnek kicsik és nagyok. Az ebédlőben találkozhat össze a násznép szűkebbre vett családi része, akik a hideg tálakkal és italokkal megterített asztal mellett megállnak egy pillanatra, bekapnak egy falatot, isznak egy kortyot, és természetesen egyszerre beszélnek, mindenki mindenkivel éppen most akar valamitTovább…

A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél. Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat és vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak. Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam és a tengerpartTovább…

Az égboltra karcolt madár hosszút suhan, cikkanva száll, hogy kék legyen a láthatár, a messzi földről visszaszáll. Így repülik a nagy utat a villás fecskeszárnyúak, a fészek gazdára talál, s kemény pöttyökben köt a sár. Az otthont friss toll tölti meg, és belül lélegző meleg, piciny idő csak, s kéketTovább…

Megmutatni Barangolásaimnak ára van. Angyal leszek, de szárnytalan. Tudom, sokan ezt nem merik, én így lettem sokkal emberibb. A lelkek is járhatnak gyalog, mint embernek álcázott angyalok. Úgy szállhatnak egy buszra fel, hogy szinte senki nem figyel. Van mit látnom, s van miben higgyek. Szemébe köphetek minden irigynek. A tükrötTovább…

Pillanat Elillant hát a pillanat. Álmot hoz az éjjel, álmomban már szabad vagyok minden szenvedéllyel kitör lelkem rabságából megkeres, bárhol vagy s veled repül a pillanat – te vagy ma a holnap. Hajótörött e szerelem – parttalan kívánság, szívem terhét elvesztettem – sirály sikolt bennem, léket kapott lélekvesztőm hullámsírban nyugszik,Tovább…

Losteiner Cecília Terézia vagyok, egy élet, egy játék, egy ember. Egy élet a földi időhosszom, aminek a kihasználása egyszerre tesz szorongóvá és tettrekésszé. Isten határoz a sorsomról, így az ő játéka vagyok vertikálisan, horizontálisan pedig az embereké, és persze a szabad akaratomé. Jelenleg jogot és pszichológiát hallgatok, így a lélekTovább…

Titok Amikor nevetsz, szabad vagy. Szállsz, repülsz, mint a sólyom, könnyedén, cikázva, nem gondolsz az élet ezernyi bajára, ilyenkor mindent eltüntet, vagy megszépít a távolság, nem számít a butaság, az álnokság. Amikor nevetsz, oldalra hajtod a fejed, öntudatlanul is kezemre teszed kezed, ajkad remeg, boldogság-ráncok íveket rajzolnak arcodon, öröm-sziporkák futnakTovább…

Maszkot vettünk fel álarcunkra, csendben befelé fordultunk. Megvédjük magunkat, vagy másokat. Már sokat láttunk, maszkot a szemünkre húzzuk. Szemellenzőnk halotti leplünk is egyben. Valami meghal, mi vagy az igazság, gondolati agyhalál. Donor akartam lenni, de kőszív nem ültethető át. Adj nekem Istenem hús szívet, ami érezni és fájni tud!Tovább…