40. LAPSZÁM AUGUSZTUS 2020

40. lapszámunkat, Sándor Edit képzőművész alkotásai díszítik.

A művész így vall az elektrográfiáról és saját tevékenységéről, műveiről:

„Előljáróban szeretném elmondani, hogy a számítógép – mint eszköz – használata legalább annyira nehéz és bonyolult, mint a klasszikus technikák eszköztára. Gondolok itt a még mindig meglévő szkepticizmusra a műfaj iránt.
Most már több mint két évtizede e műfajban dolgozom. Sok ellenérvvel találkoztam, találkoztunk, akik a digitális eszközökkel dolgoztunk.
Elkerülhetetlen volt, hogy ez a terület létrejöjjön Magyarországon is, hiszen tőlünk nyugatra már egyértelmű volt ez az eszközhasználat.
A művészet mindig a valóság fogalmának próbája volt. Az elmúlt ötven év kortárs művészetében a valóság fogalmát gyakran a társadalmi átalakulás megtestesített elkötelezettségének és a képi formalizmusnak egy elképzelt utópiájának jellemezték. Az internet tömeges felhasználásának megjelenésével és a digitális eszközök mindenütt való használatával a technológiailag kialakított időbeli és térbeli kontinuum nagymértékben átalakította az időszerűség és a tér, a munka és a játék, a politika és a gazdaság fogalmát. A valóság egy olyan új bonyolultsági szintet ért el, amely megnehezíti az egyszerű kategorizálást és a jelentés jelentését.
A digitalizáció életünk majdnem minden területén jelen van. Még nem tudható biztosan, hogy ez a fejlődés része-e. Mindenesetre el kell fogadnunk.
Nem vagyok e kornak művészeti szociális munkása.
Nem fordultam el a látható fizikai világtól. Engem az érdekel, hogy a látható formák és színek milyen belső tartalmakat hordoznak. Az ember és a természet láthatatlan mikrovilágának mozgásai, változásai. Bennem ezek az elképzeléseim rendszerekké formálódtak. Ez a virtuális világ a mozgásról, a folytonos változásról szól. Esztétikailag kiolvasható, még ha elvontnak is tűnik.
Ebben a virtuális zónában születnek a munkáim. Az algoritmus adta effekteket a személyes elképzeléseimhez igazítom. A lehető legegyszerűbb kifejezésmódokra törekszem. Legyen minden egyszerű, de elgondolkodtató.
Fontos számomra, hogy a csábító effektek ne uralkodjanak el a munkáimon.
Az esztétika, a harmónia örök érvényű. Ugyanakkor nem ragaszkodom a művészeti dogmákhoz. Úgy gondolom, hogy nem szab határt az időlegesség. A kapcsolatteremtés néző és a mű között ezen a területen is fennmarad.”

Augusztusi lapszámunk tartalmából:

Turczi István: Azokra gondolok
Petőcz András: Sétálgat az Isten
Lackfi János: Elárulnád, mit csinálsz a szívemmel?
Tass Bálint: Hallgass úgy
Kiss Ottó versei
Szabó T. Anna: Hétfátyoltánc
Izsó Zita: Baleset
Asperján György: Fajom, emberiség
Fetykó Judit versei
Pethes Mária: nagykorúság
Kovács Gábor: Szajha? Igen. De áruló? Soha!
Debreczeny György: fél tucat bagatell
Oláh Tamás: Mintha
Albert Zsolt versei
Egervári József: Isten majd megbocsát

…és még számos jeles kortárs szerző kiváló alkotása!