Albert Zsolt: Jelenlét

Meg kell tanulnom, hogy kevéssel tettél kisebbé magadnál.
Mégis így aprón, nem tudom felérni végtelen nagyságod
és azt sem, hogy fejemen koronám nem a halál.
Utam nem siralom, oltalmam nem a kopasz meddő fák.

Ha hozzád mérem magam, nem semmisülök meg,
minden szavad lélegeztet, szárnyad életben tart.
Itt hiszem el, a mindenhol jelenlevőben, ahol hason
fekszenek csillagok, hogy benned én is nagy lehetek.

*Első közlés

©Vajda János- Mártély