Albert Zsolt versei

látlak

egy örökké tartó
szombat délelőtt formájú heverőn
tétlenségem rozsdás kapu
huzatos repülőgépgyár-csarnok
átmeneti nyári záport várok
szabad kifutópályát
hozzád

*

Bizalom

Ha a folyó nem kanyarog és egyenesen visz,
akkor könnyebben eljuthatok majd hozzád,
talán egészen oda, széltől kérges tenyeredig.
A bizalom fenntart, könnyű üzenetté válok,
lebegve a naptorkolat felé sodró hullámokon.

Kérdőjelhab kerül minden karcsapással mögém.
Mikor odaérek kiemelsz majd és megtörölsz,
eszembe sem fog jutni a meder, sem az éles
sziklák. Nem fogok emlékezni arra sem,
hogy sokáig tartott megérkezni az ébredésig.

*

Angyalpalánta

Este angyalokat locsolunk a kertben,
de úgy kell tenni mintha nem lennének.
Virágnak, bokornak, palántának nézzük
őket, ahogy állnak az áldáspermet alatt.

Amikor suttogásuk hallatszik, már tudjuk,
hogy kiegyenesítették újra szárnyaikat,
indulnak védőköröket tenni az imádkozó
házak és bevehetetlen kőkerítések felett.