Arany-Tóth Katalin: Sakk

Sakkozni tanítanak a napok.
Fekete-fehér táblán lépked
az idő, kiszámítható minden
mozdulat. Taktikázó, néma
titkok rejtik részvalóságunk
egyenetlen görbületeit. Eláll
a szó, a csend. Megalkuvó
hiányba temetkezik a vágy,
szomorúságba hajló éjeket
ragyognak át az égi fények.
Ígérettelen törekvésbe bújt
békességre hangol az elme.
Ez Isten, s ember kegyelme.
Fekete-fehér és igen-nem,
mind egymásba botló rend.
Törvényt szentesítő akarat.
Ilyenek vagyunk mi mind:
csak sakkozunk tudat alatt.