Asperján György: Egy vadalmafára

Micsoda bódult örök-bizalom!
Tévedhetetlen tavaszi virágzás.
Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz.
A jót követjük el ismét vakon.
Milyen élni szabad szabadalom!
Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz.
Hullongó fehér sziromfényes áldás.
A lét túltesz minden javallaton.
Vetkezik az égben selypeske csillag.
Mennyi meztelenség illan, lebeg.
A láz csupaszul komolyodva s itt hagy.
Minden tavasz ezüst szép suhanás.
A lehetetlen valós élvezet,
s mind együgyű-gyönyörű zuhanás!