Asperján György versei

Auschwitz

Ráérős lassúsággal közelegtek
a szerelvények, halálra tömötten.
Cammogtak, mintha nem érezne kedvet
egy sem érkezni időre jelölten.
Úgy álltak meg, mint ki végzetbe zöttyen.
Várták őket kutyák, tisztek a rámpán,
s unottan a halál még ócska pányván.

A gőz fáradtan szusszant. Füst kavargott.
A szél futkosott le és föl gyanútlan.
A barakkok nyújtóztak, bamba halmok.
A „személyzet” várt, nem volt senki útban.
A főnökök fess uniformisukban
szolgálták mindent tudóan a véget,
mely alkalmatlant és fölöst eléget.

A langy tavasz birizgálta a fákat,
a Nap sütött, nem volt más vágya, dolga.
Az érkezőket lefogta alázat.
A rend, fegyelem őket igazolta,
álltak sürgősen igazodva sorba.
Még minden tetszett érthetőn egésznek,
hiába volt üszök szaga az égnek.

A kutyák intőn torokból morogtak.
Szívek hevesen verték: jóra fordul
valami, bármi, bár tűnik gonosznak.
Ment a válogatás, legyintve flottul,
rutinszerűen, vagyis megszokottul.
Ki erre indult, ki terelve arra,
kit a barakk várt, kit pedig a kamra.

Kiknek már semmijük se volt, haladtak
borzongva, félve s remélve – a célba;
sírtak, kik szerettüktől elszakadtak,
de még bíztak zihálva, elalélva,
nem gondolva a cián-adalékra. – –
Aztán csörömpölt egy újabb szerelvény.
Isten meg rágódott súlyos keservén.

*

Az Apokalipszis lovasai

Az Apokalipszis négy lovasának
nincsen hite és nincsen arca,
csak végben végzetes hatalma,
utat nyitva a pusztító patának.
Halált, pestist ígér a Jelenések
háborút és éhínséget az ének.

Nyihogva tiportak rajtunk néhányszor,
bűnt hozva, s kiszárítva okkal,
rémisztve kénköves pokollal,
minta nem volna elég,ami ránk forr.
Most nincsenek az istállóba kötve,
kicsaptuk őket saját legelőkre.

Rombolni dühvel beálltunk helyükre,
bűn nélkül is vagyunk hatékony,
túlhabzunk bibliai célon,
támadva a Földre, mely üdvre szülte
azt a fészkelődő hétmilliárdot,
aki bölcsőjének ássa az árkot.

Fuldoklunk szennyben.Mérgezett talajban
terem a mérgezett növényzet,
kik gondozzák parancsra ,félnek,
mert halálnak ágyaznak a parancsban.
Önzés, haszonlesés és gyilkos érdek:
mindent behemzsegnek, mindent fölélnek.

A cél: ember csak egyhatod maradjon,
magát tisztítsa el a többi,
fölössel kár volna vesződni,
csak hasznos találjon helyet a parton.
Mi van,azt nem tolerálja a tőke!
Humánum:? A piac nem kér belőle.

A négy lovat ,lovast magunk etetjük,
ez adja, az rakja a szénát::
ki tartja, ki szúrja a vénát.
Rövidesen ránk, fölénk nő a tervük,
kik sorsunkba ,riadt lelkünkbe látnak,
már döntöttek:indulhat a négy állat!

*Első közlés

 

2 hozzászólás

  1. Tisztelt György! Nagyszerű verseihez őszintén gratulálok!
    Albert Zsolt

Comments are closed.