Asperján György: Volt szerelmek

Volt szerelmek pernyéje,korma
hullong,elkenődik a szívemen.
Emlékszem lázra, gyors habokra,
s a csöndre. mikor a neved lihegem.

Már nem gyúl, mi szép volt a szépben,
s időbe keverten veled sodort.
Nem fáj, hogy csalódtam, reméltem,
mert ha elhagytál, találtam donort.

Más szemét megláttam szemedben,
behelyettesítőn lobbant a vágy.
Ifjan,ki szeretett, szerettem,
mindig mással gyógyult sipák magány.

Mit kerestem, sose találtam,
méhéből kitaszítva szült anyám.
Mocorogtam minden talányban,
ha öleltem, őt remélve talán.

Hittek bennem, s voltam hiszékeny ,
mint ki könyörgésben is szédeleg.
Csábítva túltettem szirénen,
s viseltem, ha ki égve égetett.

Régi szavak mostanra fájnak,
gyarapodva lettem mindig kevés.
Áldoznék felelő szabálynak.
de múlt jövő nekem hideglelés.