Bak Rita versei

Nyári megtisztulás

Jön a nyár,
eltörli a fűszálról
apró jégszilánkok nyomát.
A nap pillantása
élesen világít, mint
a vitrinben unatkozó
sárga, kifényesített nippeké-

Hatalmas csönd,
a sérült lélek
hegycsúcsáról
felfortyanó szitkok tűzcseppjei
gördülnek le, majd
beleömlenek a folyó
hűvös, nyugodt bűntelenségébe.

*

Mókus

Macskám megfogott egy
mókust. Elkapta. Apró
lukat mart a
testébe. Majd felvonszolta
az erkélyre. Mályvaszínű
vér szivárog , hallom
a csont roppanását.
A mennyországot csak
pillanatokra látom,
a csont roppanása,
a vér szivárgása
nem szűnik meg.
virágok törnek ki
a falból és
benövik a mókus
testét.

Sorsod vektorok halmaza
egy pókhálóban,
aurád gúzsba kötve.

*

Rossz vers

Csak néma mássalhangzók,
nincs előjel,
csak leíródott jelek.
A mondat nem állító,
nem tagadó.
Csak van.
Amit mond, kérdezi is.
A vers törmelékké porladt,
szöveggé züllött.
Gondolatgyökérzetét nem találom.
A semmitől súlyos,
satnya halott.

*Első közlés