Bánki Beni versei

Ismeretlen szép

tavaszodik.

bárhova nézek,
mindig az a vers jut eszembe,
amit egy éve írtam volna
rólad.

mert egy éve verset írtam
a tökéletes lányról,
akiről tudtam, hogy
nem létezik.

persze halál előtt mindig
próbálunk megtérni,
úgyhogy egy olyan faluban
rejtettem el a legszebb reményeim,
ahonnan már minden lakó
rég elköltözött.

itt már nem várták a tavaszt,
csak a pusztulás romjain
maradtak embernyomok:

or, hamu, elszenesedett szerelmek.
de én égő fáklyával bújtam
az üres szobákba
valami ismeretlen szépet melengetni.

mert mindenki úgy vár rá,
mint a Messiásra, még mindig,
pedig én tudom,
már rég eljött.

*

Hódítós

Ez nem egy hódítós játék.

Nincs őrtorony,
vár,
meghódítandó terület.

Most még is olyan, mintha
ezekből a nem létező tornyokból
figyelném tested minden apró
billenését.

Most még is olyan, mintha
elfoglaltuk volna egymás várát,
de nincs közös bástyánk, ahol
megtárgyalhatnánk a hadjáratok előmenetelét.

Most mégis olyan, mintha ezeket a területeket
folyton hódítanánk, ezzel nem elvéve a másikéból.

Most mégis úgy érzem,
miután több körből kimaradtam,
lépnék előre három mezőt.

*

Ma este

Egy golyóálló üveg mögött
őrzöm a szeretetem.

Örülnék,
ha sötétített üveg lenne,
ha nem látnád, mi van belül,
ha az összes fegyvereddel próbálnád
átlőni,
mint eleinte, mikor még nem tudtad,
van-e ott valami.

Ez az üveg a kocsinké,
amit, ha nem is létezik,
ma el kell hinnünk, hogy igen.

A kocsinkkal mindig ketten
száguldunk,
a rossz érzések nem férnek be a csomagtartóba,
a fájdalmaknak nincs helye az üléseken.

Az ablaktörlő elszórja a maradék fényt
az üvegen.
A napból is csak annyi maradt,
amit a szélvédő felfogott.

Először mindig te szállsz be a kocsinkba.
Én jól magunkra zárom az ajtót,
de előtte ellenőrzöm, nem-e maradtak kint
a kedvenc szavaink.

Ma este áthaladjuk a sebességkorlátot,
oda visz utunk, ahova behajtani tilos,
nekünk egy tábla nem mondhatja meg,
hogy meg kell állni.

Ma este elgázoljuk az óvatlan gyalogosokat,
felborítjuk a kukákat,
mindent tönkre teszünk,
amit eddig annyira védtünk.

Ma este minden más,
az autóillatosító te leszel,
a féket csak akkor nyomjuk meg,
ha nem bírod az iramot.

Ma este olyan messzire megyünk,
ahonnan nem találunk haza másnap.
Ott majd letelepszünk
és az este folyamán történtekből élünk.

Ma este velem jössz.

Nekem jó így ez a suhanás.
Neked jó,
vagy

szeretnéd, hogy kitegyelek?

 

*Ifjú tehetség