Barna Júlia: egy nap hatásai

a madarak
egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol
mikor a homály formákra bomlik
a dal és a fény felébreszt reggel
kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet
saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában
lassan megnyugszik az idegrendszerem
az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam
de a nap meg sem tervezett menetrendjébe
beékelődnek az apró bosszúságok
(eltörik a szemüvegkeretem
nem működik a távirányító jogosulatlan számla jön)
ez a dolgok rendetlensége vagy titkos rendje
ettől felvidulok nem rajtam múlik semmi se
biztonsági buborékom még sértetlen
a kényszerek és feszültségek élén még nem pattant el
de katasztrófát sejtetnek
gonosz játékaink egymással
és az igaz helyett az alázó pótszerek
híreket hallgatok
az árak emelkednek és a gyűlölet növekszik
és még egy aszteroida is közeleg
e-mail jön
azt írtad meg versedben
amit én gondolok – melegítő vigasz
méhek zizegnek a nyár szövetében
valóságosak de tűnő díszei a létnek
mozdulataim jelképes cselekvések
odaadom magam a fény-ölelésnek
sorokat írok egymás alá amit versnek nevezek
nem jutok sehova
mintha huzatos aluljáróban keresném
a megfelelő kijáratot
verset írni a jóknak és akik a jóra vágynak
és azoknak akik nem tudják hogy mindenki
szólót énekel az emberiség kórusában
és mindenki olyan gyönyörűen más
üzenni a jövőnek
hátha kézbesíti neki valaki:
keressétek tovább ami elveszett
ami volt vagy meg sem született
már nem lehet messze
hullámzó hatások verssorokon ringok
kifolyik rajtuk a világ
ott dobogok a délelőtt ívén és az éjszaka szívén
egy regényes elképzelés palástja
beöltöztet az aktuális szerepbe
gondolatcsuklás alaptalan rémület
félreértett fenyegetésre megkönnyebbülés
a tapsra majd kijövünk álarc nélkül
(van időd – csillapodj magadig)
későn érő vagyok ezért mindig sietnem kell
nem adatik nyugalomban gondolni vissza a szépre
vagy tavaszi színekre gondolni az őszben
ahol az emberek végleg a sorsukkal összeérnek
mint árnyék vonul rajtam át
minden ami sért és bánt
az élmény a kaland amire vágytam
pihen mind a távolság kirakatában
a nap utolsó bosszantása tévéműsor szennyes árja
jobb sorsra érdemes emberek bulvárosodnak
a ricsajban fényben villódzó magányban

©Sándor Edit: H. l. 1. – 2020