Birtalan Ferenc versei

A félnégyes

a Szent Imre téren ahol a Hév megáll
s valaha egy vekni kenyeret nyomtak
a kezét zsebében tartó Lenin hóna alá
a fotósbolt bejáratánál
támaszkodik befelé néz beszél
fején fekete kendő megkötve hátul
az egész alak olyan régimódi rockeres
eleinte azt hittem a szomszéd zöldségkereskedő
idejét múlatja az optikussal
aztán teltek a napok hetek
s hogy támasztotta tovább az ajtóoszlopot
kezdett gyanús lenni a dolog
a zöldségboltban mindig volt ki dolgozott
de őt belül nem láttam soha
hajléktalan – mondta a lányom – bolond
ugyanaz a póz ugyanaz az ajtó
hót-koszos ruha
tiltakoztam még – ugyan ne mondd
de a tények túlontúl egybe estek
fogytak érveim fogyott a tán esetleg

egyszer
mert én is inkább csak magamba’ járok
hangos szitokszavakkal valaki mögöttem jött perelt
nem fordultam vissza igazán nem érdekelt
ahogy mellém ért s továbbhaladt
jellegzetesen csosszanó láb csámpás bakancs
fölismertem: a fotósbolt-ajtós-rockeres
kit addig csak egy helyben állni láttam
megy mellettem hadonászik integet
s káromkodik bizony
figyelmen kívül hagyva az illemet
valami rosszéletű némbert szapulva
nem volt mellette senki se de ő pörölt vele
hogy szemét a világ s te vagy a mocska te
te ócska kurva

ment csoszogva s én szokás szerint
a magam tempójánál maradva
tovább a megszokott úton
kicsit figyelve még a hangra
hirtelen belerettentem:
ugyan néznek-e így engem
ki Csepelt nap mint nap botommal tekergem
lehet hogy beszélek is
s ha szembe jönnek
nem érdekel szemem se rebben

nem mindegy ajtó körbe-út
lehet én is rég legenda lettem
nézd: a félnégyes barom
mutat az optikus az ablakon
a zöldséges bólint
s a rocker mondja mondja

*

Erről a napról

amit elmondhatnék erről a napról
nem lenne versbe való
ezért ez a nap is
kikerül a dögtemetőbe

hiába áltatom magam
vírusokkal fertőzött a reggel
öncsalásból épült minden itt

nem versbe való mondom újra
s mesékben utazó fiú
zabáltatom a menekítő griffet
nem versbe való nem
jelez a test nélküli üres tekintet

(1985, a Bérszalagkokárdából)

*

Ringató

mi lesz a télen túl
a télen túl mi lesz
a felhők messzire vonulnak
nélkülük mire emlékezhetek

az égen túl mi lesz
mi lesz túl az égen
lesz-e visszanézni szem
oda ahol éltem

mi lesz a fákkal
mi lesz a fészkeikkel
hol szól az ellopott madárdal
ki kufárkodik lépteimmel

mi lesz a kezünk melegével
szerelmeinkkel mi lesz
mit kezdenek a lüktetéssel
ha szív sem kell semmihez

üres lesz minden vagy ez volt az álom
és jön az ébredés az édes
ma ezt sikerült kitalálnom
január szürke reggeléhez