Böröczki Mihály versei

NYÁRSIRATÓ

Valami megmarad a nyárból,
egy sárga dallam, sárga hang
a búzatáblák karcoló zajából.

Valami megmarad a nyárból,
kócos izzadtság, görbe dac
a régi rendre dőlt derék jajából.

Valami megmarad a nyárból,
a szikkadt jókedv, gyűrt mosoly
a fehér bélű kenyér igazából.

*

NYÁRBÚCSÚZÓ

Elsuttyant ez a nyár,
a csősz ősz szele jár,
s őrizi, mint az ég
gyümölcsfák örömét,
felhőkbe bújt a Nap,
fényei alszanak,
új évszak jön elő,
kilyukad az idő,
s bár gyógyul, mint a seb,
egy nyárral kevesebb.

*

ŐSZELŐ

Faágra ül a sárga csönd,
s míg himbálódzik odafönt,
megringva hallgatja a nád,
a besurranó víz dalát,
felhőkbe mártózik az ég,
valahol elveszett a kék,
s az idő bandukol tovább,
ott hagyva széllel rojtozott,
– mit eltakart már a homok –
kivehetetlen lábnyomát.