Butola Zoltán versei

Titok

Amikor nevetsz,
szabad vagy.
Szállsz, repülsz,
mint a sólyom,
könnyedén,
cikázva,
nem gondolsz
az élet
ezernyi bajára,
ilyenkor mindent
eltüntet,
vagy megszépít
a távolság,
nem számít
a butaság,
az álnokság.

Amikor nevetsz,
oldalra hajtod a fejed,
öntudatlanul is
kezemre teszed kezed,
ajkad remeg,
boldogság-ráncok
íveket rajzolnak
arcodon,
öröm-sziporkák
futnak szét
karodon,
válladon.

Amikor nevetsz,
csillog a szemed,
benne fény-kereszt lobog,
jelzi, hogy közel vannak
az angyalok.

S egy nagy-nagy titkot is
elárulok most neked…
Amikor nevetsz,
akkor vagy
a legszebb.

*

Megtaláltalak

Nem kerestem, nem kutattam,
Azt hittem, már megnyugodtam.
Egymásra rakódó lapok:
Lomhán sodró hétköznapok,
Tanfolyamok, munka, gyerek,
Összeolvadó rétegek.

Nem is láttam már, csak néztem,
Árnyékokat a sötétben,
Napvilágnál meg az eget,
Egy szót tudtam csak: a nemet.
S tartott ez az állapot,
Míg szemed rám nem ragyogott.

A pajzs azonnal széttörött,
Testembe élet költözött,
A szívem elkezdett verni,
Lelkem vágyakkal megtelni,
Leomlottak az ércfalak,
Kevesem, megtaláltalak!

*

Emlékkönyvedbe

A cigánypecsenye jó volt.
Mindketten azt ettünk,
mert megzsaroltál,
– a fokhagyma miatt –
s én – mint mindig –
beadtam a derekamat.

Amint kijöttünk,
a vendéglő előtt
képes voltál felmászni
még egy magaslesre,
s engem is magaddal
rángattál, vonszoltál,
hadd essek le…

Megcsikordultak
a kerekek alatt a kavicsok
a kőzúzalékkal felszórt tóparton,
amikor megálltunk.
Összeölelkeztünk,
és éreztük, nem sokáig
bír már magával vágyunk.

Néhány horgász – távolabbról –
némi irigységgel kevert
csodálkozással nézett ránk;
Milyen szerencsés fickó!
Egy ilyen nővel! – gondolták.

Bár lábunk előtt a víz
lusta hullámokat vetett,
csókhoz, öleléshez
ez így mégsem
a megfelelő környezet.

Bementük hát az első kis motelbe,
ledobtuk ruhánkat
az apró szobában álló fotelbe,
s ami ezután következett,
annak elmondásához
ez a papír, ez a lap: nem
a megfelelő környezet.

Elég lesz ennyi az emlék
felidézéséhez,
mint ahogy
vágyat sugárzó tekinteted
elegendő férfi-énem
-lényem megigézéséhez.