Chava Baruch Éva: Ottmaradtam

Ottmaradtam azokban az időkben
Fehér gallérral csipketerítővel bársonyfotelban
Sárgafényű olvasólámpákkal
Kézzel írott levelekben
Élrevasalt csíkos férfipizsamákban
Süppedő szőnyegekben
Tolnai Klári Páger Antal fekete-fehér filmjei világában
Pedig csak gyerek voltam akkor
De imádtam élcelő fanyar humorukat
Cigarettájuk gomolygó füstjét
A konyakosmeggyet
Tojás- vagy csokilikőrt nyalogatni
Piros lábasból paprikáskrumplit vacsorázni
Ottmaradtam
Úgy tűnik mintha előbb is éltem volna már
Mintha ismerném sose látott nagyszüleim lakását
Amit futtában kellett otthagyniuk mielőtt bevagonírozták őket
Miért vágyom vissza e letűnt világba
Ami nem volt jobb a mainál…sőt
Mit sírok vissza mit keresek mit találok mitől félek
Így álmodom nyitott szemmel minden éjjel
De ha még ott is lehetnék nem lenne nyugtom
Érezném hogy a széket magam alól ki kell rúgnom
A vakító fényben a sebek megnyílnak a var leesik marad a heg
Mélyen beszántva a bőrbe
Anyu könnyei apu összeszorított szája
Sose látott nagyszülők elpusztított rokonok hiányzó emléke
Itt marad velem örökre
Ismeretlen hangjuk itt cseng a fülemben éjjel-nappal
Amit nem sikerűl elcsitítani semmilyen zenével
Sem olasz dalokkal sem hard rockkal
Selyemruhák suhogása fehér abroszok régi illata
Pokolba rohanó vonatok zakatoló kerekeit juttatja eszembe
Unokáim mosolyát féltve őrzöm mint a legnagyobb kincset
Miközben rájuk gondolok
Nagy családunk negyven kisgyerekét látom
Akiket rögtön a füstbe küldtek
S akiknek még sírjuk sincsen
Ma is idegenként járok-kelek e világban
Visszavágyva a képzeletbeli családi házba
Megnyugvást keresve…….. hiába