Csősz József: Igaz mese

A kőleves-készítő ravaszsága
soha nem csorgott feszes ereimben,
pedig jég hátán tartósan megélni
lehetett volna olcsó alapelvem.

Most, amikor a csúfolt egyenlősdi
romjaira valódi világ épül,
elemenként legdrágább egységáron,
tudod, hogy egyáltalán kinek szépül?

Tébláboltam én mindenféle úton
mesésnek mondott, tarka évek alatt,
azt a bizonyos igazit kerestem:
kinek ne lenne ez jóleső falat?

Magasabb polcon ülő jó emberek
mindig meggyőztek, elhitették velem,
mi jó nekem és milyen boldog vagyok…
Vezérelt golyó üti bábu-létem.

Az ígért csöbör hamar vödörré vált,
elmémben talán fickándozó érvek
diktálnak tempót, vén kezem szorítják,
lábam övezik sejtelmes bilincsek.

A kőleves-készítő ravaszságát
látom és érzem könycseppem ködében,
koldusok startját az új futópályán,
mely nem várt célba ér a fagyos rögben.

S ha nem lettem ily varázsló utamon,
sajnálat jogát ne vegyék el tőlem,
oszthassam érző embereknek főztjét
kőszívű világ dübörgő csendjében!

*Első közlés