Drajkó-Sárosi Kinga: Staccato

…azokban a pillanatokban
szerettem leginkább
…amikor hirtelen elhallgatott
nem tervezett nem intézkedett
…nem irányított és nem szerepelt
ahogyan az ételt a szájához emelte
…amint egy pillanatra az emlékeit
kereste fáradtan
…ahogyan elpilledt a fotelban
mikor sebezhető volt
…akár a folyóból iszogató zsiráfok
lehetetlen testhelyzetben
…amikor melege volt vagy fázott
egészen emberi volt ilyenkor
…esendő volt lelke egy pillanatra
érezhetővé vált de csak ha jól figyeltem
…hogyan is mondhattam volna
miért nem figyeltem már később
…mert tudtam hogy ezek az ellesett
mozaikdarabok állhatnak össze szerelemmé

…és onnan hiába minden
hangzavar
…rosszaság
vita hevében durvaság
…bármilyen rátartiság
minden gőgös megnyilvánulás
…teljesen érdektelen lesz számomra
mert ott voltam mert ott voltak azok
…a pici rések a pajzson amikben
el lehetett veszni

©Sarolta Gyoker: Zavaros nap