Dudás Sándor: Újszilvási szeptember

Julikának

Ilyen lehet Párizsban, ahogy
szemedbe tegnap beszökött.
Hangtalanított kamerával
kezében egy angyal őrködött
éberségem magasában,
belső hangok és csend között.
Nem történt semmi különös,
szórakozottan nézgelődtem
az utcán és virágaink között.
Hosszú percekig úgy láttam
lassú sárgára vált a zöld.
Diákok jöttek, két ismerős
benézett, intett – úgy köszönt.
Arra gondoltam, ők tudják, ami
Újszilvás és köztem közös.
Lebegtem az elmondhatatlan
titokban, amikor megláttam,
szemedbe beszökött az ősz.

*Első közlés