Erdős Virág: Esőváró

Julcsinak

Ha az utcán
járok-kelek,
úgy érzem, a
világ kerek.

Mindenkinek
jó a kedve:
meg lehetünk
elégedve.

Nem kell hogy a
szívünk fájjon,
minden szép e-
zen a tájon,

itt ligetes,
ott meg bankos,
kicsit puccos,
kicsit punkos,

takaros – sőt:
takarékos! –,
csak: nem elég
csapadékos.

Az meg aztán
pláne fura,
mért van folyton
kánikula.

Hadd kérdezzek
egy butát:
ki szeretne
hőgutát?

Mindnyájunknak
jobban esne,
ha egy kicsit
többet esne,

viszont a nap
– jut eszembe! –,
nem sütne pont
a szemembe!

Maradjunk a
merő ténynél:
nincs szörnyűbb a
verőfénynél,

s akik ehhez
ragaszkodnak,
teljes joggal
panaszkodnak.

*

Szép időnk lesz,
ha jól látom…
– hőbörög az
anorákom.

Esernyőm is
háborog:
hol késnek a
záporok?

Várni…, várni…
idegörlő!
– tűnődik az
ablaktörlő.

Esőember?
Lepacsiznám!
– menőzik a
gumicsizmám.

Így a felleg:
Az a helyzet,
nekünk itt már
befellegzett.

Leüzent a
hivatal:
Kéne egy kis
zivatar!

Ezt nézzétek
nekem mim van:
madár költ a
kapucnimban!

Esőcseppek!
Sorakozó!
Kiszáradt a
homokozó!

Túlzásokkal
él a csúszda:
Bárcsak minden
vízben úszna!

Szól a kátyú:
Mindent bele!
Úgy lennék már
újra tele!

Rozsda után
rí a vödör,
tócsa után a kis
gödör,

próbálkozunk
mi is, naná:
beállunk egy
felhő alá,

de a felhő
jön is, megy is.
Befürödtünk.
Én is, te is.

*

Szép is volna
bőrig ázni,
nyakig sárban
dagonyázni,

minden rossznak
véget vetni,
pocsolyába
lépegetni,

jó dolgokban
dúskálni,
vizes járdán
csúszkálni,

gilisztákkal
barátkozni,
csigákkal is
találkozni…

Ne hallgassunk
tovább: juhé!
Jár nekünk egy
jó kis zuhé!

Elég volt a
lézengés!
Kezdődhet az
égzengés!

Ne fáradj az
érveléssel:
villámmal meg
jégveréssel…

Az lesz csak a
jóleső,
ha potyog ránk
az eső!

Ne kókadozz
magadba’!
Szaladjunk a
szabadba!

Halljuk meg az
idő szavát:
szívjuk be az
eső szagát!

Egy csepp? Két csepp?
Nem elég!
Szakadjon le
ránk az ég!

*Első közlés