Fellinger Károly versei

A GONDOLKODÓ*

/Iródia 1983-2013,**

Hommage a Kassák***/

Mint a hajótörött,
tüzet csiholtam,
felgyújtottam
a fél világot,
bűvöltem, mint kígyót,
a messzelátót,
naplót vezettem
jobbkézszabály szerint,
szerepet osztott nekem
a sós hering,
visító malacot heréltem,
pedig csak ékezetekkel ellátott
szavakat kasztráltam,
a hallgatásban
magamra sose leltem,
így aztán csendben maradtam,
a sakktábla összes figuráját,
ha már egyenlőek vagyunk,
magamnak követeltem,
kerülőút lettem,
valaki a fejemben fel s alá járt,
s ha már felfedeztem,
hát fedeztem,
mígnem kedvemre lépdelt,
végül már ugrált,
megszállta szegényt
a fejetlen szomorúság,
talán már el is hittem,
Istent kerestem
külön figyelemmel,
majd hagytam és
kecskemekegésre bólogattam,
szinte zavart, hogy megértettem magam,
a vén idő közben
hazáig szaladt velem,
nem lehet rá egy rossz szavam,
égnek áll tőle a hajam,
kinézett magának a tetű meg a bolha,
mindent egybevetve,
jó költő is lehettem volna.

*

Ragadós a szabadság,
tollak ragadnak hozzá,
közlekedési táblák,
a szabadságnak csak aurája van.

**

Fejetlen sapka
a rend, egy elvarázsolt
bűvészinason.
Üres kalitka,
szélesre tárt ajtaja
a házőrző eb.

Felcsipegeti
a szőnyeg mintáit, majd
alája söpri.

***

Mikor a modern költő sírhelyét ássák,
mindig előbukkan egy ósdi, elavult
szerszám-alkatrész, ami már
semmire se jó, ez nyilvánvaló,
mikor a modern költő sírhelyét ássák,
a jéghegy csúcsa lesz a múltja, közben
a jég olvad, olvad, töpörödik, s a
mindent látó szem megvezeti a napot.

*

MAGAMNAK

Hisz magyarnak tudom magamat, mindig
is ebben a tudatban éltem, fel sem
merült a kérdés a víz alól, aztán,
amikor tizenévesként átléptem
Magyarország határát, amikor ott,
Budapesten, buta tótnak kiabált
le engem és az osztálytársaimat
az ottani szlovák kollégiumban
való elszállásolás után jó pár
suhanc, minden értelmet nyert bennem, mint
akinek bolond szerencséje  van a
lottón, rájöttem,  Szlovákiában még
jogom van magyarkodni, Budapesten
semmiképpen, de most, amikor is a
vezetéknevem alapján ítélnek
a sajátjaim,  itthon és odaát,
úgy vagyok benne a kérdésben, mint  az
asztronauta az űrhajójában.

*

AZ ELMÚLÁSRÓL ÉS AZ ÖRÖKLÉTRŐL

A bűnbeesés óta az ember
jól megbízható
patikamérleg,
amihez Isten betegesen
ragaszkodik.

Amikor Isten mérlegel,
zsebében
van a világ.

Szeretné ledobni
meztelenségét,
de mindhiába,
meztelensége
lyukas lepel.

*

AMI AZ OLVASÁSBÓL MEGMARAD

Majd levette orráról
a szemüveget,
s úgy vette le
tekintetét a polcról,
hová  a szemüveget
visszahelyezte
tokjába.

Egyedül csak az ember
képes a
hiábavalóságra.

*

BATÁR

Halottaink lenéznek ránk, ahogy
csak mi tudhatunk lenézni rájuk,
mikor leeresztik a diófa-
koporsót a sötét sírgödörbe,
aminek története van, az nem
lehet tökéletes, az nem lehet
eredeti, az nem lehet tiszta,
az elmúlás titokban kiosztja
örökéletű fiának a rá
kiszabott meztelenséget, amit
a prűd lehetőség beáldoz a
nemlét terülj-terülj asztalkáján.

* A versek a költő Kéreggyűjtés című kötetében találhatók