Ferencz Győző versei

Napok rése, évek torlasza

Mintha két rétege volna,
S a külső szüntelen beomolna,
Mállik a magas kőfal,
Peregve tágul, hull magába le,
Darabos zokogással
Borul rá kettős élete.

Szakadatlan ropogás fentről:
Jelene vékony sávján áttör
Az összes salétromszagú év.
Porladó napjai vastag
Csomókban lerakódnak és
A múlt boltíve beroskad.

Kezét arcára tapasztja, ha
Megrendül újuló robaja
Lezúduló évtizedeknek.
Csikorog fogai közt a homok.
Hajszálrepedéssel erednek
Ismét az esték és hajnalok.

Rázkódik, zuhog a kőtörmelék,
Rés, torlasz, amerre lép.
Mit kezdjen ideje szilánkjaival?
Szemcsés fénygerenda vibrál
Átlósan, éteri választóvonal.
Kétfele élni nem bír már tovább.

*

Sok más élet

Miért maradnál itt tovább,
Ha nem vár semmi máshol?
Vedd már észre magad, elég
Volt az önáltatásból.

Azért fogsz magadnak helyet,
Mert egyelőre nincs jobb?
Hogy ott vagy, ahol épp lehetsz,
Maradni még nem indok.

S hogy minden ide köt? Hiszen;
Annál nincs semmi rosszabb.
Ami romlásnak indul, az
Mindent magába rothaszt.

Volt idő, emlékszel, mikor
Még elképzelhetőnek
Tartottál sok más életet:
Mind elvették-e tőled?

Nem ragaszkodnék annyira
Itt semmihez se most már.
Menj, szívj friss levegőt. Tovább
Úgysem jutsz a saroknál.

*

Eufória

Mint aki otthonhagyta – mondjuk a
valamilyen papírt és visszafordul,
vagy keresi a kulcsot: kulcslyuka
tátong; vagy pénzt; – ilyenkor aki feldúl

lakást: széthány mindent az asztalán,
öltönye zsebét forgatja, kiránt
cipőt, hogy oda esett: az talán
nem hagy-e úgy mindent – minden iránt,

ami nem az, csak addig nem közömbös,
amíg ki nem derül, hogy az sem az,
sőt: eltép, széket falnak nekilökdös;
utólag aztán – jó, ha nincs nyoma. S

mellettem nem maradhat senki, hogy
„kialakul”, majd. Én sem várhatok.

 

*Forrás:
– Ferencz Győző: Magamtól egyre messzebb – Versek 1973-1997 (Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1997),
– Ferencz Győző: Ha nem lenne semmi nyom (Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981)

 

Ferencz Győző 1954. április 4-én született Budapesten. Költő, irodalomtörténész, műfordító. A Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1972-ben. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar-angol szakán végezte 1973-1978 között. 1982-ben bölcsészdoktori, 1997-ben PhD fokozatot, 2010-ben habilitált doktor címet szerzett.
1978-1982 között a Jedlik Ányos Gimnázium tanára volt. 1982 és 1993 között az Európa Könyvkiadóban dolgozott felelős szerkesztőként. 1993 óta az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézetének Anglisztika Tanszékén oktató. 2005 és 2009 között tanszékvezető volt. 1980-tól tagja, 1990-1993 között titkára volt a Magyar Tudományos Akadémia Verstani Munkabizottságának. 1989-1991 között az Újhold-Évkönyv, 1993-2000 között a Nagyvilág című folyóirat szerkesztőségének tagja volt. 1998-2009 között a Népszabadság című napilap kritikusa volt. 1980 óta a Magyar PEN Club tagja. 1988-2004 között a Magyar Írószövetség, 2008 óta a Szépírók Társaságának tagja. 2004-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, 2009 óta az Akadémia ügyvezető elnöke. Posztjáról 2011. április 20-án lemondott, mivel méltánytalannak tartotta, hogy az „ellen-akadémia”, a Magyar Művészeti Akadémia nevesítve bekerült az új Alkotmányba. A tisztségre azonban még ugyanebben az évben, majd 2014-ben újraválasztották.

*Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum, Digitális Irodalmi Akadémia; Wikipédia