Fetykó Judit: Pirkadatkor

Pirkadatkor, mikor még alszik a város,
Az éj a hajnal színével épp határos
Fordul feketéből kékbe majd bíborba,
lilába, aztán narancsba vész el, váltva
magát fehérbe a fény — alszik a város…
Pirkadatkor, mikor még alszik a város,
édes, könnyű a lég —, mint parfümös dámák
egyre ontják viráguk illatát a fák:
orgona, jázmin, bodza, gesztenye, a hárs;
s leng, remeg, virágait ontva az akác,
fehér-rózsaszínben a gesztenye éke,
csúcsosan integet a kékké vált égre.
Még édes, tiszta, még fél órán át hajnal,
míg alszik, hallgat a város, s semmi szaggal
nem töri meg ezt az illatorgiát a forgalom;
még az apró virágú olajfűz gallyon
is épphogy csak megébredt a sok-sok bogár…
pirkadatkor… mikor színt vált a fénysugár