Fetykó Judit: Szálszakadás

Öledbe raktam múltam darabjait,
volt hitek tárgyi bizonyítékait,
valaha mindet oly fontosnak hittem,
…és felesleges porfogó lett minden…

A terítőket összehajtom,
nem keresem, így nem találom
a régi mintát, nincs már kötés,
pótcselekvés volt minden öltés.

Míg az időbe szúrtam tűmet,
majd elfeledve a betűket…
s az öltésekbe beragadva
álhiteket varrtam magamra.

Hull, pereg a idő, év évet színez,
tűbe fűz, test-lélek-fonalként hímez
velünk, nélkülünk, néha szálszakadás,
bomlik a volt, a múlt, a sohase-más…

*Első közlés