Fetykó Judit versei

A csend

Hallod a csendet? A csendet,
mi kívül hagy minden hangszilánkot,
órára von bűvös csend-palástot,
s azt sem hallani, hogy a mutató
útját ketyegi lejáró rugó.
Hallod? Hallod-e a csended?
Mit belső nyugalmad teremtett,
s kizár minden nyugtalan hangot,
mi eddig felajzott, megriasztott,
s belül énekel, dalol a nyugalom,
mi hol alt, hol szoprán, hol bariton.
Fölös izgalom nem feszenget.
Hallod már? Hallod a csendet?

*

Reggel

Az asztalon még ott a csésze,
zuhanyból víz árad, mosakszol
– vidéki reggeleink része –
sosem elég a csendes nyugalomból.

*

A csend világa

Naptárak sokasága közt válogatva
marad a tájas, a völgyes, hegyes,
mi nem zaklatja fel előszobánkat:
csend világa. Ember nélkül tökéletes.

©Sándor Edit: WAM – 2020

 

1 hozzászólás

  1. Szívesen olvasom verseidet itt is, Judit! Igen – hallani azt a csendet… “Hallod a csendet? A csendet,
    mi kívül hagy minden hangszilánkot”

Comments are closed.