Filip Tamás: Szolgálati közlemény

Molnár Józsefnek

A legboldogabb vonaton szolgálok,

ahonnan még nem szálltam le soha.
Néha már azt hiszem, ide születtem,
egyenruhámat maga az Isten adta.

Segítek a felszálló utasoknak,
kilyukasztom a jegyeket, gondosan
megőrzök minden papír-pöttyöt,

mintha ismerném Sándor Györgyöt,
fölteszem a csomagtartóra a bőröndöket,
és minden kérdésre meg tudok felelni.

Fejem történetekkel van teletömve,
kérésre megállás nélkül mesélek,
álmatlanok kedvence vagyok,

és szeretnek a gyerekek is, mert
ha megáll két város között a vonat,
megengedem, hogy leszálljanak,

és csak akkor indulhat tovább,
ha már eleget játszottak, és
mind a helyükön ülnek újra.

*Első közlés

 

1 hozzászólás

  1. Kedves Tamás!
    Megtisztelő szerény személyemhez irányított ajánlásod. Versed nagyon tetszik, de felhívom becses fogyelmed, ez utasközlemény is lehet egy mozdonyvezetőn keresztül, hogy olyan kalauz, amelyről írtál, csak nagyon ritkán, csak nagyítóval keresve, s talán a múlt században létezik, amikor kisgyermek voltam…
    Természetesen nem zárható ki semmi, így az sem, hogy a mozdonyvezető majd jegyet lyukaszt, csomagot pakol, és még bármit, amit a fantázia megenged. Üdvözlettel és gratulálva: Molnár József

Comments are closed.